„Ezért Száraj ezt mondta Ábrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem" (1Móz 16:5, új prot. ford.; lásd még 16:1-6; 21:8-13; Gal 4:21-31).
A már korábban is említett, Nuziban talált agyagtáblák egyikén olvasható egy történet, ami Ábrahám és Hágár esetére emlékeztet. Kelim-ninut Sennimához adták feleségül. A szerződésben szerepel, hogy amennyiben Kelim-ninu meddő, adnia kell egy rabszolgalányt Sennimának. Ha a szolgálónak gyermekei születnek, Kelim-ninu gyermekeinek fogják tekinteni őket.
Az egyiptomi fáraó szolgálókat – férfiakat és nőket is – küldött Ábrahámnak meg Sárának, amikor bőkezűen elhalmozta őket ajándékaival (1Móz 12:16). Sára szolgálólánya egyiptomi volt, talán ő is ekkor került hozzájuk.
Amikor Hágár megbizonyosodott róla, hogy várandós, fölényeskedni kezdett Sárával. Mi utal arra, hogy fia követte anyja példáját? 1Móz 21:9
Sára ismerte fel először, milyen nagy hiba is volt szolgálóját ágyasul adni Ábrahámnak. Ez tövisnek bizonyult kapcsolatukban, mindannyiukra csak szomorúságot hozott. Izmael úgy 17 éves lehetett, amikor Izsákot 3 éves kora körül elválasztották. Izmael mellékszereplőnek érezhette magát, és csúfolni kezdte Izsákot. Az itt használt héber szó nem vidám nevetést jelent, inkább gúnyolódást. Sára megérezte: Izmael közelsége fenyegető Izsákra nézve, ezért ragaszkodott hozzá, hogy Ábrahám küldje el a szolgálót és fiát. Ezzel Isten is egyetértett (1Móz 21:12).
Pál ugyan nem nevezte meg sem Sárát, sem Hágárt Gal 4:21-31 verseiben, mégis egyértelmű, hogy rájuk utal. Mit jelképez a két asszony Pál gondolatmenete szerint?
Pál hozzáfűzte, hogy valójában lelki szolgaságban élnek, akik cselekedeteik révén akarnak üdvösségre jutni, és szinte üldözik a szabadokat, azokat, akik hittel, kegyelemből várják az üdvösséget.
Mivel erősíthetjük Isten iránti bizalmunkat nap mint nap? Mit tehetünk, nehogy hitetlenségünk végzetes következményekkel járó döntésekbe vigyen?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!