Feleségemnek
Ringva lopódzik
sorvadó lelkembe
az én szigorú
vonalakba zárt ékszerem,
az én egyetlen menedékvárosom,
melyben mindig vérzik Valaki
egy kereszten,
mert mindig abban szenved,
ahol én bujkálok, pusztítok,
azt öleli úgy bársonyos szerelme.
Száraz por az emberi érzelem,
minden vért, verejtéket magába szív,
ami érte préselődik,
csak a hófehér hamu
old fel mindent,
a pernyét követő
újjászületés.