Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó. „A test és a lélek kölcsönhatása" című fejezet, 167–181. old. és „Kapcsolatban a természettel" című fejezet, 182–185. old.
„Aki személyes tapasztalatból ismeri Istent és Igéjét, az szilárdan hisz a Szentírás isteni eredetében. Megbizonyosodott arról, hogy Isten Igéje igazság, és tudja, hogy az igazság sohasem mondhat ellent önmagának. Nem teszi a Bibliát próbára a tudomány emberi fogalmai szerint; ezeket a fogalmakat méri a csalhatatlan mércéhez. Tudja, hogy az igazi tudományban semmi sem lehet ellentétben az Ige tanításával. Ha mindkettőt jól értjük, összhangot találunk közöttük, mivel mindkettőnek ugyanaz a Szerzője. Ami az úgynevezett tudomány tanításában Isten Szava bizonyságtevésének ellentmond, az csupán emberi feltevés" (i. m. 332. old.).
„Mindennek Isten a forrása. Minden igaz tudomány összhangban van Isten művével; minden igaz nevelés az Ő kormányzata iránti engedelmességhez vezet. A tudomány új csodákat tár elénk; magasba szárnyal, és új mélységeket kutat fel, de semmi olyat nem hoz elő, ami ellentétben áll Isten kinyilatkoztatásával. A tudatlanság megpróbálhat a tudományra hivatkozva hamis nézeteket támogatni Istenről, de a természet könyve és az írott Ige fényt áraszt egymásra. Mindez arra indítja az embert, hogy imádja a Teremtőt, és tudatosan bízzon Igéjében" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 86. old.).
BESZÉLGESSÜNK RÓLA!
1. Beszélgessünk a vasárnapi rész utolsó kérdésére adott válaszainkról. Mit tanulhatunk egymás tapasztalataiból?
2. Mivel segíthetünk annak, aki egy bizonyos tudományos magyarázatra figyelve nem tudja elfogadni a Bibliát?
3. Hogyan hatnak gondolataink a testünkre és az egészségünkre? Van személyes tapasztalatunk ezzel kapcsolatban? Milyen tanulságot szűrtünk le magunknak, amivel másoknak is segíthetünk? Milyen szerepe lehet az ember testi-lelki gyógyulásában az imádságnak, a bibliatanulmányozásnak, a bizonyságtételnek és a szeretetből fakadó segítségnyújtásnak?