Tényként el kell fogadnunk, hogy világunk mostani rendje szerint mindig is van helye, szerepe a vezetésnek.

Sajnos gyakran megesik, hogy akiből valamilyen szinten vezető lesz, a kínálkozó alkalmakat megragadva leginkább önmagának kedvez, és nem törődik azoknak a körülményeivel, akiknek a vezetésére megbízást kapott. A Bibliából olyan önzetlen és nagyszerű vezetők példája tárul elénk, mint Mózes, de vérszomjas, gonosz uralkodókról is hallhatunk, mint amilyen Heródes király volt.

Milyen fontos, a vezetőkre vonatkozó elveket találunk Mt 20:25–27 verseiben?

Mivel mutatta be Jézus, hogy a jó vezető nem önmagát szolgálja, hanem a közösséget (Mt 20:28)? Példáját milyen tekintetben követhetjük?

Robert Greenleaf szerint a szolgáló vezető elsősorban szolga. „Azzal a természetes érzéssel kezdődik, hogy az ember szolgálni, elsőként szolgálni akar. Majd tudatos döntés késztet a vezetésre. Abban látszik meg a különbség, hogy a szolgáló vezető mennyire viseli szívén a többiek legfontosabb szükségleteinek biztosítását. A legjobb mérce, hogy egyénileg fejlődnek-e, egészségesebbek, bölcsebbek, szabadabbak, önállóbbak lesznek-e, akiket vezet, és később ők is hajlandóak lesznek-e beállni a szolgálatba?" (Robert Greenleaf: The Power of Servant Leadership. [San Francisco, Berrett-Kochler Publishers Inc. 1998.] 4. old.).

Mennyire másként alakult volna a világ történelme, ha az elmúlt 2000 év során minden vezető követte volna Jézus példáját!

Sajnos a vezetők közül csak kevesen hajlandók valóban szolgálni. Keresztényi kötelességünk ezen a téren is élen járni, és saját életünkkel példát adni!

Aki vezető pozíciót tölt be, feltétlenül mérlegelje, hogy jellemző-e rá a szolgáló vezető stílusa! Vagy a szolgálat vágya helyett inkább az önzés és a hatalomvágy mozgatja tetteit?