Eddig azt vizsgáltuk, hogyan hat Isten Igéjének az ereje az egyes ember életében. De mi a helyzet az egyházzal? Mit tehet az Ige a közösséggel?

Miről szól 2Kir 22:8–23:25? Milyen szerepe volt a Bibliának az eseményekben?

Isten Igéjének köszönhetően nagy reformáció indult el Júda területén. Az egész ország közösségét érintő, az egész nemzetre ható élmény volt ez. „Jósiás király hatalmát kora ifjúságától kezdve Isten szent törvénye elveinek megdicsőítésére igyekezett felhasználni. Most, amikor Sáfán, az íródeák olvasott neki a Törvénykönyvből, az ismeret kincsestárát fedezte fel benne, erőteljes szövetségest abban a reformációs munkában, amelynek az országában való megvalósítására személyesen vágyott. Elhatározta: tanácsai szerint jár el, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy népével megismertesse tanításait, és – ha lehet – a menny törvénye iránt tiszteletet és szeretetet ébresszen bennük" (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 251. old.).

A következő példát Jósafát király idejében látjuk. A király elküldte a vezetőket a városokba, hogy Isten törvényére tanítsák a népet. „Tanítanának azért Júdában, és az Úr törvényének könyve velük vala, mikor jártak vala Júda városaiban, tanítván a népet" (2Krón 17:9). Nem tudni, pontosan melyik könyvből vagy könyvekből tanítottak, de az biztos, hogy az Írott Ige, a Szentírás volt az ébredés és a reformáció alapja.

Maga Jósafát király indította el a törvénnyel kapcsolatos reformokat, méghozzá a Biblia erkölcsi értékeivel összhangban. 2Krón 19:4-11 verseit tanulmányozva megtudhatjuk, hogy milyen reformokat hajtottak végre Jósafát közigazgatási rendszerében. Ilyen tanácsokat találunk ebben a szakaszban: „Vigyázzatok, mit cselekesztek!" (6. vers, Szent István Társulat fordítása, Budapest, 1973.); „Gondosan végezzétek kötelességeteket" (7. vers, u. o.); „Nincsen hamisság, sem személyválogatás" (7. vers); „Így cselekedjetek… hűséggel" (9. v.); „Intsétek őket, hogy ne vétkezzenek az Úr ellen" (10. v.) és „Járjatok el bátran" (11. v. Szent István Társulat fordítása, Budapest, 1973.).

Milyen könnyen eltérhet Isten Igéjétől az egész közösség! Mit tehetünk, nehogy egyházunk is beleessen ugyanabba a hibába, amibe az Ószövetség idején Izráel esett?