A TUDOMÁNY ÉS AZ ÖZÖNVÍZ

1Móz 7:11–24 verseit olvasva mit tudhatunk meg e rettenetes katasztrófa okozta pusztításról?

Amennyiben a „nagy mélység"-nek fordított kifejezés (1Móz 7:11) a tenger(ek)re utal, arra következtethetünk, hogy az özönvíz első napján, amikor eleredt az eső, a tengerfenék felszakadt, mert „minden forrásai"-ból felbuzgott a víz. Egy ilyen, az egész bolygót érintő katasztrófa nem múlhatott el minden nyom nélkül. A tudomány igazolta, hogy valóban maradt több nyoma is az özönvíznek. A világ különböző tájain találni olyan lerakódásokat a sziklarétegekben, amelyek egybevágnak a Mózes első könyvében leírt özönvíz történetével (noha bizonyítéknak nem tekinthetjük ezeket). Ezek az üledékes részek segítségül szolgálnak a sziklarétegek azonosításban és meghatározásában. Hatalmas kiterjedésű homokkőrétegeket pala- és mészkőrétegek fednek – ez a kambriumi kőzet; másutt masszív mészkőrétegek kerültek a sziklarétegek közé; szén- és olajlerakódásra is bukkantak a különböző kőzetek rétegeiben. Mindez egybevág az özönvíz történetével. Az özönvíz idején az élőlények pusztulása is óriási arányú volt, ahogy 1Móz 7:21–22 verseiben olvashatjuk. A mai viszonyok között igen kevés marad meg az elpusztult növényzetből és állatokból, mivel ezek az organizmusok lebomlanak és az élet körforgásához szükséges tápanyag válik belőlük. A föld rétegeiben eltemetve azonban nagy kiterjedésű kövületek találhatók, amelyek bizonyítják számtalan, ma nem élő állat- és növényfaj korábbi létezését. Ez is igazolja az özönvízről szóló történet valóságát.

Bizonyítéknak tekinthetjük még a hatalmas szikla-, homok- és agyagrétegek gyors kialakulását is. A föld területén mindenütt vannak olyan sziklarétegek, amelyek olyan hirtelen rakódtak le, hogy eróziónak (a természet erői által okozott kopásnak) nyoma sincs közöttük. A geológusok gyakran érvelnek azzal, hogy több millió év kellett ilyen hatalmas rétegek kialakulásához. Ezeken a sziklákon azonban nincsenek arra utaló nyomok, hogy a kialakulásuk ilyen hosszú idő alatt történt volna. E sziklarétegek mégsem adnak kielégítő választ az idő kérdésére, így a kormeghatározás módja, valamint a kőzetben talált maradványok értékelése a tudomány szempontjából továbbra is vitatható – legalábbis pillanatnyilag.

Isten elegendő okot szolgáltatott ahhoz, hogy a hitünk megerősödhessen, ennek ellenére megvan a kétely lehetősége is. Mit tehetünk, hogy hitünket és ne a kételyeinket tápláljuk? Más szóval, mi az, amivel napról napra erősíthetjük hitünket?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 2. negyedév

A Biblia üzenete a ma emberének

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: