„Az emberi agyban több billió idegsejt van, amelyek között a lehetséges kapcsolatok kialakulásának száma vetekszik a világegyetemet alkotó atomok számával" (Ian Barbour: When Science Meets Religion. [New York, Harper Collins. 2000.] 62. old.).

Hogyan igazolta a tudomány Zsolt 139:14 állítását?

Az emberi élet eredetének magyarázatát keresve a tudomány egyre inkább eltávolodik a véletlen gondolatától. A tudomány állandó fejlődése következtében minél többet és többet ismerünk meg a teremtés csodáiból, annál erősebbnek mutatkoznak az értelmes tervezésre utaló bizonyítékok. Annyira erős ez a bizonyíték, hogy az intelligens tervezés gondolatának (és lényegében abból eredően a Teremtő létének) egyik híres ellenzője nemrégiben így érvelt: „Pusztán csak úgy tűnik, mintha a világegyetem tervszerűen jött volna létre, persze ez nem így van." Szerinte tehát csak úgy tűnik, mintha valaki megtervezte volna a világmindenséget!

Idő közben Francis Crick, akit valószínűleg a XX. század legnevesebb biológusának tartanak, és aki mellesleg szenvedélyes ateista, erre a következtetésre jutott: az élet túlságosan bonyolult ahhoz, hogy a föld lehűlése és az életformák hirtelen megjelenése között állítólagosan eltelt több milliárd év alatt kifejlődjön. Ebből következően Crick azt feltételezte, hogy bizonyára valahol másutt kezdődött el az élet, és csak később jutott a földre, talán földönkívüli lények által, akik meg akarták ismerni bolygónkat (lásd 1Kor 3:19; Zsolt 14:1).

Az evolúció tanát Charles Darwin részben arra a feltételezésre alapozta, hogy a fajok változása az idő folyamán a kisebb, egymást követő módosulások sorozata által ment végbe. Ő mondta: megdöntené elméletét, ha egy összetett szervről bebizonyosodna, hogy nem ilyen fejlődési folyamat eredményeként alakult ki. Michael Behe biokémikus, aki nem fogadja el a bibliai teremtéstörténetet, rámutatott, hogy az emberi test több része, mint a szempilla, a szem és pl. a vérrög-képződés semmiképp sem fejlődhetett ki az alapvető evolúciós elmélet szerint, lassú fejlődéssel. Ahhoz, hogy feladatukat ellássák, már kialakult állapotban a megfelelő helyen kellett lenniük. Ha csak egyetlen rész vagy csupán egyetlen „lépcsőfok" hiányzott volna, a szerv vagy a folyamat nem is létezhetne. Érvei komoly fejtörést okoznak az evolúció képviselői számára. A kérdésük, ha nem evolúció útján, akkor hogyan létezik mai formájában az élet (Jn 1:1–4; ApCsel 17:28)?