E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 20:1; Náhum 3:2–7; Lukács 19:40; Zsidók 11:24–27; János 20:24–31
„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét" (Zsid 11:24-25).
KULCSGONDOLAT: Igen fontos volt a régészet szerepe a Biblia hitelességének megerősítésében.
A XIX. század kezdetén a Biblia minden oldalról támadások kereszttüzébe került. Szomorú még kimondani is, hogy a leghevesebb támadások éppen a teológusok köréből indultak, leginkább ők hangoztatták az Igével és történelmi beszámolóival kapcsolatos kételyeiket. Különféle új elméletekkel rukkoltak elő a Szentírás keletkezését magyarázva, egy lényeges pontban azonban mind egyetértettek: kétségesnek tartották a bibliai beszámolók hitelességét. Kifejezetten érdekes, hogy éppen a legerősebb támadások idején a régészek lélegzetelállító leletekre bukkantak, amelyek segítségével lépésről lépésre meg lehetett cáfolni a Bibliával szemben felhozott vádakat.
„A múltbeli felfedezések fényében" – írta egy jól ismert teológus – „minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a későbbi régészeti leletek is a bibliai hagyományt támasztják majd alá" (Edwin Yamauchi: The Stone and the Scriptures. [London, Inter-Varsity Press. 1973.] 168. old.).
A héten röpke pillantást vetünk bizonyos felfedezésekre, és tanulmányozzuk azt is, hogyan lehetett ezek segítségével megcáfolni a Biblia hitelessége ellen felhozott vádakat. „Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani" (Lk 10:40).
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!