Olvassuk el 2Tim 3:16 versét. Pál szerint kitől ered a Szentírás, ki adja igazi tekintélyét?
2Tim 3:16-ban a „ihletett"-nek fordított szó a görögben azt jelenti: „Isten lehelte". Egyértelmű utalás ez arra, hogy a Szentírás Istentől származik. Isten tette képessé üzenetének közvetítőit, a prófétákat és az apostolokat, hogy felfogják, majd továbbadják, amit az Úr megbízható és hiteles módon közölt velük.
Gondoljunk az előbbi szövegre, valamint az „ihletés" meghatározására, miközben elolvassuk 1Móz 2:7 valamint Zsolt 33:6 verseit.
Ugyanattól a teremtő hatalomtól származik a Szentírás, aki a világot létrehozta! Gondolkodjunk el azon, hogy mi minden következik ebből!
Az Úr különböző úton-módon közölte Igéjét. Volt, amikor álmokban és látomásokban adott kinyilatkoztatást, előfordult, hogy megjelent bizonyos embereknek (2Móz 3:2–7), máskor angyal közvetítette üzenetét (Dán 8:15–16) vagy szemtanúk mondták el, mit láttak, hallottak (1Jn 1:1–3).
Isten tehát eltérő módon szólt a prófétákhoz, akik nem csak gépiesen jegyezték le az üzenetet. Nem úgy hatott rájuk az Úr, mint amikor mi a billentyűzetet nyomkodva írunk le valamit. Minden prófétának saját írói stílusa volt, a Bibliában mindenütt felfigyelhetünk ezekre a különbségekre. A lényeg tehát, hogy nem a prófétáktól származott az üzenet, ők csak leírták, amit az Úr közölt. Isten üzenete volt, amit lejegyeztek, nem ők találták ki (2Sám 23:2; Ám 3:8).
Az isteni kinyilatkoztatás miatt nevezik a Bibliát „az Úr könyvé"-nek (Ézs 34:16), „Isten evangéliumának" (Róm 1:1), Isten beszédeinek (lásd Róm 3:2). Olvashatjuk még ezt is: „Istennek jó beszéde" (Zsid 6:5) és „a Krisztusnak beszéde" (Kol 3:16).
Milyen eltérő írói stílusjegyeket figyelhetünk meg a Szentírásban? Hasonlítsuk össze pl. Pál írásait Jánoséval, Ézsaiás könyvét Mózes szavaival vagy Jánoséval! Melyiknek a stílusa áll hozzánk közelebb? Miért? Mi lehetett az oka, hogy Isten engedte a próféták egyéni írásmódját felismerhetően megmaradni Igéjében?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!