Préd 11:1 az évszázadok során igen sok fejtörést okozott a kutatóknak. Vajon mit jelenthet az, hogy „Vesd a te kenyeredet a víz színére"? Különféle magyarázatok születtek. A hagyományos értelmezés szerint a kifejezés a jótékonyságra utal. „Az irgalmas szemű ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek" (Péld 22:9). „Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat" (Ézs 58:7)? Valóban logikusnak tűnik ez a magyarázat, különös tekintettel arra, hogy az Ószövetség idejében milyen fontosnak tartották a szegényeknek és a rászorulóknak nyújtott segítséget. Furcsa is lenne, ha a gyakorlati bölcsességgel foglalkozó könyv egyetlen szót sem ejtene e fontos tanításról.

Olvassuk el 5Móz 15:7–11 verseit. Milyen üzenetet találunk ebben a szakaszban? Mely ponton találkozik ez a tanítás Préd 11:1 gondolatával?

Sok kérdést felvet Préd 11:2 magyarázata is. Ugyan mit jelenthet a két szám? Ha az előző verssel összefüggésben vizsgáljuk, és feltételezzük, hogy a jótékonyságról szól, akkor valószínűleg a nagylelkű adakozás gondolatát érthetjük alatta. A világban nagy az ínség, a szükség, képességeinkhez mérten nekünk is ki kell vennünk a részünket csillapításából, hiszen ki tudja, még milyen bajok előtt állunk! Ki mondhatná meg előre, milyen csapások, szenvedések zúdulnak még ránk? Készséggel nyújtsunk segítséget, amikor csak alkalom adódik rá!

Ha nem is értjük pontosan e kifejezések jelentését, annyit biztosan megállapíthatunk, hogy egy keresztény elvre utalnak. Fontos az önfeláldozó segítség, amikor a földi gonoszság szenvedést vált ki. A Biblia arra bátorít, hogy segítsünk, különösen azoknak, akik szükséget látnak.

Hogy viszonyulunk azokhoz, akik nehezebb helyzetben vannak? Szívesen adunk, ha nekünk sincs sok?