TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház. 588. old.

„Krisztus meg akarta értetni hallgatóival, hogy az ember nem tudja halála után üdvösségét biztosítani. 'Fiam – válaszolta a példázatban Ábrahám – emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, miköztünk és tiköztetek nagy közbevetés van, úgyhogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.' Így ábrázolta Krisztus, hogy milyen reménytelen második próbaidőre várni. Az ember csak ebben az életben készülhet fel az örökkévalóságra" – (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 176. old.).

„Az emberek minden korban kapnak világosságot, különböző kegyelmi ajándékokat és kegyelmi időt, hogy megbékélhessenek Istennel. Ennek a kegyelemnek azonban határa van. A kegyelem évekig kérlelhet, amit talán lebecsülnek, visszautasítanak, de eljön az idő, amikor utoljára kér. A szív annyira megkeményedik, hogy már nem válaszol Isten Lelkének. Ekkor az édes, megnyerő hang nem könyörög többé a bűnösnek, s megszűnnek a feddések, figyelmeztetések" – (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 492. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Ismerünk valakit, aki valóban az idő és a körülmények áldozata lett? Hogyan érzékeltetheti szombatiskolai csoportunk Isten szeretetének valóságát azzal, akit nagy fájdalom ért? 2. Hogyan segíthetünk gyülekezetünk tagjai közül azoknak, akik még nem fogadták el teljesen az Urat? Rávezethetjük őket, hogy fontos halogatás nélkül dönteni? Hogyan? 3. Beszélgessünk olyan alkalmakról, amikor közvetlenül tapasztaltuk, éreztük Isten közelségét. Mit tanulhatunk egymástól? 4. Beszélgessünk az idézetben szereplő gondolatról, az örökkévalóságra való felkészülés fontosságáról. Mit jelent ez pontosan? Hogyan kell felkészülnünk?

„Aki mást felüdít, maga is üdül"

(Példabeszédek 11:25)

Október az idősek hónapja. Az egyik kőszegi szociális otthon vezetői megkerestek minket, hogy menjünk el hozzájuk, és adjunk egy kis programot az otthonban élő idős embereknek. Már többször voltunk ebben az otthonban, és mindig nagyon jól éreztük magunkat. Éreztük Isten különleges áldását, amikor ott voltunk. Azonban ebben az évben valahogy megfogyatkozott a „hangunk". Tavasz óta többször is próbáltunk énekeket, hogy majd előadjuk náluk, de mindig csak halasztottuk, mondván: nem vagyunk mi olyan profik!

Ez a konkrét kérés azonban ismét szárnyakat adott. Bár nem volt sok időnk a próbákra, igent mondtunk. Két nappal később egy másik kőszegi szociális otthon vezetője felhívott minket. Itt is voltunk már korábban néhányszor.

— Hallottuk, hogy egy programmal mennek a másik szociális otthonba. Hozzánk nem jönnének el?

— Hát – nem vagyunk mi olyan jók...

— De csak jöjjenek, várjuk magukat, feltétlenül jöjjenek el hozzánk is!

Így aztán a megbeszélt időpontban, szombat délután előbb az egyik, majd a másik otthonba mentünk. Mindkét helyen éreztük, hogy komoly segítségünk érkezett. Mintha angyalok segítettek volna. Mindannyian kimondottan boldogok voltunk, amikor láttuk a szemekben a fényt és a meghatottság könnyeit. Valóban ott voltak az angyalok!!! (GyP)


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2007. 1. negyedév

A prédikátor könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: