Gyakran utalunk Préd 9:7–8 verseire, hogy alátámasszuk a holtak állapotára vonatkozó tanításunkat. Ez nagyon is helyénvaló, hiszen a halottak valóban „semmit nem tudnak... és többé semmi részök nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik", legalábbis Jézus visszajöveteléig. Salamon azonban nem annyira a holtak állapotára vonatkozó teológiai állásfoglalást kívánt tenni, mint az élettel kapcsolatban kifejteni valamit. E szövegek valóban érintik a halál gondolatát, de az élettel összefüggésben – hogyan is éljünk.

Olvassuk el Préd 9:7–12 verseit. Mire utalt Salamon az élettel kapcsolatban? Mit tanácsol, hogyan éljünk? Hogyan alkalmazhatjuk szavait keresztényi életünkben?

Csak egy életünk van – legalábbis ezen a világon. A föld ugyan eltűnik minden rajta lévővel együtt (2Pt 3:10–12), mulandó létünk (Jób 8:9) mégis az örökkévalóságra kiható következményekkel jár, hiszen az dönti el, milyen sorsra jutunk. Röpke életünk idején, talán másodpercek alatt meghozott döntéseink határozzák meg örök sorsunkat. Rendkívül fontos tehát, hogy komolyan vegyük ezt a próbaidőt, éberen, tudatosan éljünk, törődjünk lelki életünkkel. Messzeható következményekkel kell számolni, balgaság lenne tehát másként tenni!

Olvassuk el az alábbi bibliaszövegeket. Hogyan támasztják alá ezek is az előző bekezdésben kifejtett gondolatot?

Mk 14:38 Róm 14:12 2Kor 6:2 2Pt 3:10–14

Döntéseink fontosak, de az a legfontosabb, hogy Krisztus mellett döntsünk; hogy a Szentlélek késztetésére meg tudjunk halni az énnek, és csak Krisztusért éljünk. Ebben a kérdésben döntöttünk már? Ha járunk is a gyülekezetbe és hiszünk Jézusban, ez még nem jelenti minden esetben azt, hogy meghoztuk az örök sorsunkat meghatározó döntést!