„Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál"
(Préd 7:1).
A héber szövegben itt egy szójáték van. A „hírnév"-nek fordítható héber szó (sm) közel áll a „kenet" vagy olaj szó héber megfelelőjéhez: (smn). Az eredeti szövegben ez is olyan nyelvi és költői fordulat, ami, ha nem is rejtett, mély mondanivalóval teljes, de igen kifejezővé, széppé teszi a verset. Sajnos ez a fordításban mindenképpen elvész.
Első pillantásra ez a vers – és különösen a második fele – megint csak Salamon borúlátását tükrözi. Préd 7:1 viszont mintha másról szólna. A megoldást a vers első felében találjuk.
Mi a fő mondanivalója Préd 7:1 első felének? Lásd még Péld 22:1; Dán 6:5; 1Tim 3:2, 10!
A jó hírnév érték. Nagyszerűen illeszkedik ehhez a gondolathoz a szövegben ezután következő rész. Jean-Paul Sartre azt fejtegette, hogy valójában az ember életét a halála határozza meg. Olyan szempontból igaz ez, hogy a halál vet véget az életnek. Nincs több változás, lehetőség, nincs további fejlődés. Az ember nem nőhet túl azon, amilyen halála pillanatában volt.
Bizonyos értelemben ez így igaz. Amikor meghalunk, lezárul a lehetőség, hogy jó hírnevet, nemes jellemet szerezzünk, jótékonyan hassunk a világra, Isten országáért bármit is tegyünk. A jellemünk életünk idején formálódik, nem a sírban. Most nyerhetjük el az üdvösséget, nem halálunk után.
Bizonyos értelemben véve tehát ez a vers a fontossági sorrendről szól. A jó hírnév maradandó, a rossz, gonosz ember azonban tovatűnik, mint ahogy elillan a kenet illata. Milyen fontos tehát, hogy jól gazdálkodjunk az időnkkel, és helyes sorrendet tartva cselekedjünk! Tetteinknek maradandó, sőt talán örökérvényű jó hatása lesz, vagy pillanatok alatt a feledés homályába merülnek? Erről feltétlenül érdemes elgondolkodni!
Hogy gazdálkodunk az időnkkel? Mit mondanánk, ha Isten elé kellene állnunk, hogy számot adjunk az elmúlt 24 óráról?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!