TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ludwig Wittgensteintől származik a mondás: „Egészen más a boldog ember világa, mint a boldogtalané". Keressünk A példabeszédek könyvében olyan részeket, amelyek Salamon világképét tükrözik, de életének másik korszakából. Milyen különbséget látunk a király gondolkodásában, belső hozzáállásában? Mit tudunk elmondani ebből a szempontból is az Istennel való jó kapcsolat fontosságáról?

„Salamon nem kesergett a természet világának szüntelen körforgása miatt, hanem párhuzamot látott az emberiség életében megfigyelhető állandó körforgással (Préd 1:4). Vajon az emberek élete nemzedékről nemzedékre állandó ismétlődés volna, méghozzá minden kecsegtető reménység nélkül? Nem számíthatunk arra, hogy az emberiség végül magasabb szintre jut? Mit tervez Isten az örökkévalóságra, amivel végül felváltja az emberi tevékenységek látszólagos szakadatlan körforgását?

Az ókori irodalomban páratlan az a tudományos pontosság, amellyel Salamon a légtömegek mozgását leírja. Szavaiból kitűnik, hogy tudása a természet világának törvényeit illetően messze meghaladta a legtöbb ókori emberét" – (The SDA Bible Commentary, 3. köt. 1064. old.).

„A világ nem ismeri Istent, mivel az emberi bölcsességre hagyatkozik. A teremtett világot szemlélve a bölcsek nem alkothatnak tökéletes képet Istenről. Balgaság a természetet és annak törvényeit a természet Istenénél inkább dicsőíteni. A természet világa olyan, mint egy nyitott könyv, amelyben megláthatjuk az Urat. Akit érdekel a természet, felismerheti benne Istent, a Teremtőt. Ám ha nem ismerjük Istent, pusztán a természetet szemlélve nem nyerhetünk teljeskörű képet róla, még ha adott is azáltal kinyilatkoztatást önmagáról Krisztusban" – (Ellen G. White: Healthful Living, 293. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Milyen kinyilatkoztatást kapunk a természetben Istenről? Mi az, amit így megtudhatunk Istenről, és mi az, amit nem? Milyen téves következtetésre juthatunk, ha csak a természet világát szemléljük? Hogyan nyerhetünk teljesebb képet Istenről? 2. Miért válhat könnyen megkeseredetté, kiábrándulttá az ember? Lehet valami előnye, ha bizonyos fokú iróniával szemléljük az életet? Végeredményben a világ bűnbe süllyedt, a pusztulás felé tart. Hogyan őrizhetjük meg tehát a kellő egyensúlyt, nehogy hatalmába kerítsen az a túlzott sötéten látás, ami

A prédikátor könyve

1. fejezetében annyira szembetűnő?

Áprily Lajos: Imádkozom: Legyek vidám

Én Istenem, legyek vidám,

hogy házamat vidítni tudjam.

Mosolyogjak, ha bántanak

és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senkisem

bánkódni gondon és hiányon.

Legyen szelíd vasárnapom,

ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám,

ma minden gondot tűzre vessek.

Nyújtsam ki kincstelen kezem

s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,

a hollós téli bút daloltam.

A bátrakkal hadd mondom el:

panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,

ujjongjon újra puszta lelkem,

mint rég, mikor falum felett

az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár,

víg fecskeszó bolond viharban,

tudatlan gyermekhang legyek

a jajgató világzavarban.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: