MINDEN HIÁBAVALÓSÁG

„Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!"

(Préd 1:2)

A legtöbb fordítás a „hiábavalóság" szót használja. A hebel a héberben azt jelenti szó szerint, hogy „pára" vagy „lehelet", de az „üresség", „értelmetlenség", „hiábavalóság" értelmét is hordozza. A prédikátor könyvében számtalan alkalommal előfordul.

Mi jut eszébe az embernek a „pára" vagy „lehelet" szavakról? Miért ezzel a képpel élt Salamon, általánosságban az életről gondolkodva? Lásd még Zsolt 144:4!

Megint csak gondoljunk arra, hogy milyen szemszögből is közelítette meg a témát Salamon. A lehetőségekkel, ígéretekkel teljes éveit olyasmire fecsérelte el, ami nem tartós, aminek nincs állandó értéke. Amikor az ember élete javát ilyen „pára" teszi ki, végül az egész élet „párá"-nak tűnik, hiszen gyorsan elillan, és értelmetlen dolgokkal telt el.

Keressük ki a következő verseket. Mire utalnak az iménti gondolattal kapcsolatban?

Ézs 52:3

Mt 6:19-20

Mk 8:36

Jak 4:14

Salamon szavainak az ad igazi nyomatékot, hogy annak az embernek a szájából hangzottak el, aki a világon mindent megkapott. Talán bárki másnál több jutott neki a világi élvezetekből, amint később meg is fogalmazta. Megszerzett mindent, amire csak vágyott (Préd 2:11), végül mégis értelmetlennek, elillanó „párának" vagy „leheletnek" érezte életét. Tanulság ez arra nézve, hogy mi igazán fontos az életben, és mi nem!

Tegyük mérlegre az életünket. Mit mondhatunk „párának"? Mi az, amire igazán vágyunk? Mit tartunk valóban fontosnak? Előfordulhat, hogy ha az ember eléri, amire annyira vágyott, végül azt is „párának" ítéli?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: