E HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 1:1–2:1
„Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt"
(Préd 1:9).
A görög filozófusról, Diogenészről kering az anekdota, miszerint kezében lámpást tartva rótta Athén utcát, hogy legalább egy becsületes embert találjon. A történet egyik változata szerint azután rá is bukkant valakire, akiről azt gondolta, hogy elvárásainak megfelel. Sajnos végül mégis kiderült, hogy tévedett. A férfi ellopta tőle a lámpását, így a szegény filozófusnak sötétben kellett hazabotorkálnia.
Akár igaz ez a történet, akár nem, jól példázza, milyen könnyű borús képet festeni az életről, mindent a negatív oldaláról figyelni, ami természetesen bizonyos értelemben érthető is. A világ könnyen keserűvé, pesszimistává, kiábrándulttá teheti az embert. Gondoljunk csak Salamonra, akitől származnak A prédikátor könyve 1. fejezetében feljegyzett gondolatok is. Körülnéz a természet világában, és bőven lel okot a csüggedésre; keresi a bölcsességet, amit végeredményben elkeserítőnek talál; elgondolkodik az élet értelmén, de teljességgel értelmetlennek látja. Aki az élet értelmét, célját keresi, nem tudja egykönnyen elfogadni azt, amire jutott. Talán ezért válnak igen sokan depresszióssá még a fejlett ipari országokban is, ahol pedig nagy a gazdagság. Ugyan mi más lenne a magyarázata annak, hogy olyan sok millió dollárt költenek kedélyjavító gyógyszerekre?! Valóban boldogok az emberek?
Az 1. fejezet a könyv bevezetése. Az Isten nélküli élet értelmetlenségének, hiábavalóságának témáját veti fel.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!