Ahogy József a testvéreivel játszadozott, azt mutatja, hogy egyrészt jól meg akarta leckéztetni őket, ugyanakkor minél többet meg akart tudni a családról.

Figyeljük meg, mit szóltak a testvérek, amikor megtalálták a pénzt a zsákjukban (1Móz 42:2428). Milyen lehetett a hitük és Istenről alkotott elképzelésük?

Olvassuk el a 36-38. verseket. Mit árul el ez az epizód Rúben jelleméről?

Az évek folyamán amelyeket József testvéreitől távol töltött Jákób fiai jellemükben jelentősen megváltoztak. Irigyek, izgágák, csalárdak, kegyetlenek és bosszúállók voltak [azelőtt]. Most, amikor a nyomorúság és szerencsétlenség utolérte őket, önzetlennek, egymás és atyjuk iránt hűségesnek bizonyultak. Már középkorú férfiak voltak, mégis alávetették magukat atyjuk tekintélyének (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 182-183. old.).

Rúbennek adott válaszából is kitűnik, Jákób milyen mély fájdalmat érzett József elvesztése miatt. Csak akkor engedte legkisebb fiát is elmenni Egyiptomba, amikor az éhínség olyan súlyossá vált, hogy nem maradt más választása (1Móz 43:8).

Miért várta József nagy lakomával a testvéreit (1Móz 43:3134)?

A fivérek legnagyobb megdöbbenésére József születési sorrendben ültette le őket, és a legfiatalabbnak, Benjáminnak adta a legtöbb ételt. Azért tette ezt, mert arról akart megbizonyosodni, hogy vajon testvérei a legfiatalabb testvérüket nem illetik-e ugyanazzal az irigységgel és gyűlölettel, amelyet vele szemben egykor kimutattak (i. m. 186. old.). Együtt ettek-ittak, jól érezték magukat (1Móz 43:34), eközben József megláthatta, hogy bátyjai valóban megváltoztak.

József testvérei sok szenvedést megéltek, mire valóban megváltoztak. A mi életünkben mit váltott ki a szenvedés? Mit változtatott rajtunk? A szenvedés által hogyan érhet el Isten kedvező hatást az ember életében?