E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2933

Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél (1Móz 32:28).

Jákób Mezopotámiában eltöltött 20 évét irigység, viszálykodás és ármánykodás árnyékolta be. Lea azzal akart mindenáron húgán felülkerekedni, hogy több fia született. Mindketten arra vágytak, hogy magukénak tudhassák férjük szívében az első helyet. Após és vő igyekezett túljárni a másik eszén, Lábánt csak a meggazdagodás vágya hajtotta. A bibliai történet szereplői jobban bíztak saját helyzeti előnyükben és emberi leleményességükben, mint Istenben. Ugyan mi változott az évezredek során!?

Ezekből a fejezetekből is kiderül, mennyire hiábavaló emberi erőben bízni. Másrészt azt is láthatjuk, hogy nagyon is valóságos Isten kegyelmének, bűnbocsánatának ígérete (nagyszerű, hogy ez sem változott!). A hitetlenséggel, csalással, irigységgel és áskálódással átszőtt történetekben is megmutatkozik a cselekvő Isten irgalma. Hatalmas bizonyságtétel ez Istennek a bukott emberek iránti kegyelméről.

Talán Jákób küzdelme éjszakájának eseményeiből mérhetjük le mindezt a legjobban. Itt is érezzük, mennyire közel jön az Úr azokhoz, akik igaz hittel és bűnbánattal közelednek hozzá. Jabbók révénél a bűnbánó Jákób neve Izráel lett. Isten terve valóra vált a nem túlzottan ígéretes emberi alapanyag ellenére is, amivel az Úrnak dolgoznia kellett.