Imádkozzunk, miközben elolvassuk 1Mózes 22. fejezetét. Milyen személyes üzenetet találunk a megrázó történetben? Mi az, amit a saját hitéletünkre is alkalmazhatunk?

_____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Az Ószövetség számtalan esete közül ez az egyik legmegrázóbb, legmeghatóbb, a leginkább messiási történet (hiszen Isten Fiának, Jézusnak a halálát vetíti előre). Egyben ez az egyik legnehezebben érthető rész is. Megannyi szégyenletes kudarc után Ábrahámnak talán bizonyítania kellett hitét, meg kellett halnia az énnek, mindannak, ami fontos volt neki. Mégis, hogyan kérhette ezt tőle Isten? Hogyan lehetne ilyesmit megtenni? Sokat tanulhatunk ebből a példából, legfőképpen azt, hogy milyen gyenge, mennyire kevés mindannyiunk hite! Ráébredünk, hogy a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben olyan kérdésekkel találjuk szemben magunkat, amelyek messze meghaladják azt a szintet, amit a bűnös ember maradéktalanul felfoghat.

Soren Kirkegaard, dán filozófus fogalmazott így ezt a történetet magyarázva: Ábrahám hátrahagyta világi gondolkodásmódját, és magával vitte hitét. Mit is jelent ez? Hányszor fordul elő, hogy keresztényként világi gondolkodásmódunkat hátrahagyva, hittel kell lépnünk? Hogyan képes ezt megtenni az ember?

______________________________________________________________________________________________________________________________

A történet középpontjában Ábrahám áll, mégsem szabad megfeledkeznünk Izsák szerepéről. Ellen White világosan fogalmazott a Pátriárkák és próféták című könyvében (118. old.): a fiatalember könnyűszerrel elmenekülhetett volna, ő mégis engedte, hogy a megtört, idős ember megtegye, amit meg kellett tennie, sőt próbálta enyhíteni szenvedését. Izsák készséges megadása előrevetítette Isten Fiának önként vállalt halálát. Szintén Mórijjá térségében, a Golgota hegyén történt, hogy Fiában egy Atya saját életét tette le. Mózes erről írta hittel előre tekintve: a hegyen, ahol az Úr gondoskodik (1Móz 22:14 katolikus fordítás), mi pedig Isten iránti hálával mondhatjuk: a hegyen, ahol az Úr gondoskodott.