Amikor az Úr megérkezett a kertbe, és mindenki együtt volt, kimondta az ítéletet.

Olvassuk el 1Móz 3:1419 verseit. Mi volt az ítélet? Milyen közvetlen, és milyen hosszú távú következmények jelentkeztek?

______________________________________________________________________________________________________________________________

Isten a reménység és az ígéret szavaival szólt Ádámhoz és Évához, mielőtt rátért a fáradságos munkára, szenvedésre, az alávetettségre, a tövisekre és a bűnük miatti ítéletre. A 15. vers csillantja fel először az evangéliumot, ám ezen túlmenően elénk tárja a kígyó családja és az asszony leszármazottai között dúló küzdelem történelmének tömör összefoglalását. Mózes első könyvének nemzetségi táblázataiban nyomon követhetjük azoknak a sorát, akik vagy az ördög, vagy Isten fiainak táborát választották. A Szentírás többi része tovább ecseteli az Isten népe és ellenségeik között dúló háborúságot. A 15. versben leírt harc a dráma közvetlen szereplőin túlmutatva, rávilágít a jó és a gonosz közötti teljes küzdelemre, ami kibontakozik a földön, és aminek most mi is részesei vagyunk.

Hasonlítsuk össze 1Móz 3:15 és Jel 12:17 verseit (Lásd még Jel 12:9; 20:2). Mi a közös ebben a két szövegben? A végidőben hogyan mutatkoznak meg azok az elvek, amelyek körül a küzdelem folyik, és amelyekről először az Édenkertben esett szó?

_______________________________________________________________

Ádám és Éva nyilvánvaló bűne, és tetteik igazolására tett szánalmas próbálkozásai ellenére is reményt adott nekik az Úr. Háborúságra számíthatnak ugyan, ami köztük és a kígyó között dúl, de végül valaki összezúzza a kígyó fejét, és a kígyó elpusztul. Itt láthatjuk az evangélium első ígéretét arra vonatkozóan, hogy mit vállal Jézus a bűnbe esett emberiségért.

Olvassuk el Zsid 2:14 versét, a tanulmány mai részére gondolva. Milyen reményt ébreszt ez a szöveg, miközben az asszony magva és a kígyó magva között dúló nagy küzdelemnek a ránk eső részét vívjuk?