Azt is mondhatnánk, hogy sok szempontból 1Móz 1:1 a Biblia legfontosabb verse. Innen és a versben foglaltakból ered minden egyéb, amiben keresztényként hiszünk. Az összes alapvető tanításunk értelmét veszítené az ebben foglalt gondolat nélkül. Még időszerűbbnek bizonyul ez a kérdés korunkban, amikor olyan sok embert sodor magával a hamis tudomány állítása, miszerint az élet a természet erőiből fakad, és a puszta véletlen folytán fejlődött mai formájáig a földön. A Biblia első verse határozottan, teljes egészében elveti ezt a gondolatot.

Olvassuk el a következő bibliaszövegeket: 2Móz 20:11; Jób 38:4; Jn 1:13; Kol 1:1520; Zsid 1:2; Jel 14:67. Milyen egységes üzenetet fogalmaznak meg?

_______________________________________________________________

Nem is annyira a teremtés folyamata, mint a természet világának Teremtője az, aki 1Mózes 1 további részében a figyelem homlokterében áll. A fejezet 31 versében 32 alkalommal szerepel az Isten szó, ami már önmagában is kiemeli Istennek a teremtés munkájában végbevitt szerepét. 1Mózes 1 kifejezetten nagy igyekezettel hárítja el, hogy a véletlen fogalmának akár csak az árnyéka is a teremtésre vetődjön. Az ókori sokistenhívő vallásoktól eltérően pedig, amelyek gyakran az istenek közötti harcokhoz kötötték a teremtést, Mózes első könyve egyetlen Istent mutat be, méghozzá úgy, mint aki a teljhatalmú Teremtő.

Az 1. versben teremté-nek fordított ige (bara) csak Isten valamilyen tettére vonatkoztatva szerepel a Bibliában. A másik gyakorta használt szó (aszah) arra utal, hogy az ember vagy akár maga Isten készít, tesz valamit. Ez is azt jelzi tehát, hogy egyedül Isten képes az eget és a földet létrehozó teremtő munkára. Mi emberek tehetjük a dolgunkat a teremtett világban, elvégezhetünk (aszah) bizonyos feladatokat, de a világot egyedül Isten teremthette meg (bara).

Alaptétel, hogy semmi nem lehet nagyobb annál, aki létrehozta. Keressünk erre példát! A világegyetemet megteremtő Isten hatalmasabb az egész univerzumnál. Ebből kiindulva milyen következtetésre juthatunk a Teremtő hatalmával kapcsolatban, ha nem csupán a földre (ami 1Mózes 1 homlokterében áll), hanem az egész világegyetemre gondolunk? Milyen fényt vet ez a gondolat Istennek az áldozatára, aki emberré lett és elszenvedte a halált, amit mi érdemelnénk?