TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: A szentek megítéléséről Ellen White a következőt írja: „Egyedüli reménységük Isten kegyelmében van, egyedüli védelmük az imádság lesz. Amint Jósua könyörgött az Angyal előtt, a maradék egyház is megtört szívvel és buzgó hittel fog bűnbocsánatért és szabadításért esedezni, amit szószólójuk, Jézus által nyerhetnek el. Teljesen tisztában vannak azzal, hogy életük bűnös, látják gyengeségüket és méltatlanságukat. Ha önmagukra néznek, kétségbe esnek. A kísértő ott áll, hogy vádolja őket, amint Jósuával is szembehelyezkedett. Rámutat szennyes ruhájukra, jellemükre, ami nem tökéletes. Bemutatja gyengeségüket és dőreségüket, bűneiket, amelyek hálátlanságukból fakadnak, és azt is, hogy mennyire nem hasonlítanak Krisztusra – amivel szégyent hoztak a Megváltóra" – (Ellen G. White: Testimonies for the Church, 5. köt. 473. old.).

Egy másik helyen szintén ezzel kapcsolatban írja White: „Most pedig ő [Sátán] mutat rá életükre, jellemük fogyatékosságaira, Krisztustól idegen lényükre, amellyel szégyent hoztak Megváltójukra; rámutat minden bűnükre, amelyet ő sugallt, és mindezek miatt alattvalóinak igényli őket.

Jézus nem mentegeti e megvádoltak bűneit, de rámutat bűnbánatukra és hitükre, és megsebzett kezét az Atya és a szent angyalok előtt felemelve ezekkel a szavakkal kér bocsánatot számukra: Név szerint ismerem őket. Markaimba metszettem őket" – (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 431. old.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszélgessünk a csoportban a keddi rész utolsó kérdéséről!

2. Mi lehet az oka, hogy az egyház olyan sok tagjában kelt erős félelmet és aggodalmat az advent előtti ítélet gondolata? Miért olyan fontos, hogy az ítélettel kapcsolatos felfogásunkban központi helyet foglaljon el a kereszt?

3. Mivel járulhat hozzá a csoportunk, hogy a gyülekezet minden egyes tagja jobban megértse, miért is jó hír az ítélet?

4. Hogyan segíthetünk annak, aki gyenge hitélete miatt kesereg? Mit használhatunk fel a héten tanultakból arra, hogy megvigasztaljuk és kitartásra buzdítsuk?