Ne feledjük, Jézus maga mondta, hogy mindannyiunknak számot kell adnunk „minden haszontalan szóról" (Mt 12:36, új prot. ford.). Minden haszontalan szóról? Vajon nem ugyanúgy Isten mondta azt is, hogy „néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak" (Mt 10:30), és azt is tudja, amikor egy verebecske a földre esik (Mt 10:29)? Isten az Igében azt is tudtunkra adta, hogy „minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal" (Préd 12:16). Minden cselekedetet, minden titkos dolgot? Ezek szerint a cselekedetek tüzetes vizsgálatának egész gondolatköre, az ítélet vizsgálati része megegyezik a Biblia tanításával.

De még fontosabb az a kérdés, hogyan is állhatna meg bármelyik bűnös ember, amikor Isten ítéletre előhoz minden haszontalan beszédet, minden titkos dolgot? Rémítő még csak gondolni is rá, hogy az ítélet során Isten elé kell állnunk, akinek szentsége „emésztő tűz" (5Móz 4:24), és aki megvizsgál mindent, amit valaha tettünk. Vajon ki az az ember, legyen bármilyen engedelmes, igaz és hűséges, aki az életéről szóló feljegyzések alapján büszkén állhatna meg Isten előtt?

Olvassuk el Róm 8:34; Zsid 6:20; 7:25; 9:24; 1Jn 2:1 verseit! Milyen feleletet találhatunk ezekben az előbbi kérdésre?

Ebben a gondolatkörben az a jó hír, hogy Jézus saját igazsága révén átsegít az ítéleten, a helyünkre lép. Ezt jelenti a közbenjárás, Krisztus főpapi szolgálata, ami nélkül mindannyian elveszettek lennénk, hiszen bármit is tettünk, egyikünk sem mutathat fel elegendő igazságot, hogy megálljunk a Szent Isten előtt. Ha nem borítana be a tökéletes igazságosság, amivel egyetlen ember sem rendelkezik, amit nem is volna képes megszerezni, a saját cselekedeteinkkel, saját igazságunkkal kellene megállnunk Isten előtt. Mindannyian bűnösök vagyunk, így mindannyian kárhozatra jutnánk.

„Az ember e vádakkal szemben semmit sem hozhatna fel védelmére. Bűnfoltos ruhájában, vétkét bevallva áll Isten előtt. Szószólónk, Jézus azonban eredménnyel szólal fel mindenki érdekében, aki megbánta bűneit, és hit által lelkét az Úrnak adta. Szót emel ügyükért, és a Golgota hatalmas érveivel elsöprő győzelmet arat a vádoló felett" – (Ellen G. White: Testimonies for the Church, 5. köt. 471. old.). Ez az Ellen White-tól származó idézet mire világít rá azzal kapcsolatban, hogy miben rejlik az egyedüli reménységünk az ítéletkor?