Az evangélium és az ítélet

E HETI TANULMÁNYUNK: 3Mózes 16; Róma 8:1, 34; Zsidók 6:20; 7:25; 9:24; 1Péter 1:2, 18–19

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus" (1Jn 2:1).

Adventistaként hisszük, hogy 1844 óta abban a korban élünk, aminek az előképe az engesztelés napja volt. Ez azt jelenti, hogy a földi engesztelés napja csupán előképe, példája volt az igazi engesztelés napjának. Hasonlóan az ószövetségi állatáldozatokhoz, amelyek a keresztre mutattak előre, a kereszt jelképeinek tekinthetők, a földi engesztelés napja is azt szimbolizálta, ami 1844-ben vette kezdetét, amikor a mennyei szentélyben Krisztus elkezdte az ítélet munkáját.

Természetesen ez jó hír. Hiszen ugyan mi más volna az engesztelés, mint az, hogy Krisztus vére által Isten üdvözít? Sem a törvény, sem az engedelmesség, sem a jellem nem szerezhet engesztelést. Az engesztelés egyetlen lehetséges módja csakis a kereszt által van.

Amennyiben tehát az engesztelés napja idejében élünk, nem kellene ezt igazán nagyszerű hírnek tartanunk? Nem elég ok ez arra, hogy különösen hálásak legyünk az engesztelésre szánt „napért", azért, amit Isten az üdvözítésünkre rendelt el? Nem kellene inkább kitörő örömmel gondolnunk arra, hogy az engesztelés napja idejében élünk, ahelyett, hogy emiatt szomorkodnánk?

De még mennyire! Az ítélet jó hír, hiszen az evangélium, „a jó hír" elválaszthatatlan részét képezi. Ebben tetőzik minden, amit Isten a kereszten értünk tett. A héten az evangéliummal és az ítélettel foglalkozunk, hiszen csakis az evangélium nagyítóján át láthatjuk meg a maga teljességében azt, hogy mit is jelent az ítélet.


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2006. 3. negyedév

AZ EVANGÉLIUM, 1844 ÉS AZ ÍTÉLET

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: