A földi szentélyszolgálat a mennyeit mutatta be. Az áldozatok és a papok szolgálata Jézus halála és főpapi szolgálata előképeinek, arra vonatkozó miniatűr próféciáknak tekinthetők.
Mit tanít Zsid 9:1–14 a földi és a mennyei szentélyszolgálat közötti kapcsolatról?
Aki foglalkozott már a szentélyszolgálatokkal, az tudja, hogy a papok naponként szolgáltak a szentély első részében, a főpap viszont évente egyszer belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze a „szentély megtisztítását" (lásd: 3Mózes 16). Ez egy évben egyszer történt meg, ezért gyakran utaltak rá úgy, hogy „évenkénti", szemben a „naponkénti" szolgálattal. Tehát a szentélyszolgálatokat lényegében két csoportba oszthatjuk: a naponkénti szolgálatok, amelyeket a szentély első részében végeztek, valamint az évenkénti, a szentek szentjében végzett szolgálat, amikor a szentélyt megtisztították.
Azt is láttuk, hogy a kis szarv támadást intéz a mennyei szentély ellen, ami lényegében a megváltási terv elleni támadást jelenti. Úgy véljük, hogy ez az egész római katolikus rendszerre utal, amely önmagának tulajdonítja azt a szerepet, amit Isten és Krisztus tölt be, és kisajátítja a csak az Istent és Krisztust megillető előjogokat (lásd: pénteki rész!).
Miért csak a mindennapi szolgálatok, a tamid ellen indított támadást a kis szarv? A látomás miért emeli ki a szentélyszolgálatoknak csak az egyik részét, és miért nem utal mind a kettőre?
Olvassuk el Dán 8:14-et! Milyen segítséget kapunk ebben a szövegben ahhoz, hogy válaszoljunk az előző kérdésre?
A kis szarv azért támadhatta csak a „mindennapi" szolgálatot, mert akkor még nem zajlott az „évenkénti", a szentek szentjében végzett szolgálat, azaz a szentély megtisztítása. A szentély megtisztítására nem kerülhetett sor egészen addig, amíg le nem telt a 2300 év. Ez 1844-ben következett be, amikor kezdetét vette az „évenkénti" szolgálat, és akkor kellett a szentélynek megtisztíttatni.
Dániel 8-ban tehát Krisztus főpapi szolgálatának mindkét szakasza elénk tárul: a „mindennapi", ami ellen a kis szarv támadást intéz, valamint az „évenkénti", ami a 2300 napra vonatkozó prófécia lezárulása után kezdődik. Ebben a fejezetben mindkettőt megláthatjuk.
Képzeljük csak el, milyen lenne, ha valamilyen bűnt követtünk el, fel kellene áldoznunk egy ártatlan állatot! Állítsuk szembe egy kecske halálát Isten Fiának halálával! Mire utal a bűn árával kapcsolatban Jézus halála? Saját életünkben mennyire vesszük komolyan a bűnt?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!