Az eddigiekben tehát a 70 hétről (490 év) szóló prófécia tanulmányozása közben eljutottunk a 69. hét végéig, azaz a 490 évből a 483-ig. Két történelmi eseményt is említettünk, aminek az idejét pontosan meg lehet határozni. Nézzük meg az alábbi táblázatot!

70 hét (490 év)

Kr. e. 457. Kr. u. 27.

I___________________________________________________I__________I

Rendelet Jeruzsálem 69. hét 70. hét

újjáépítéséről Jézus keresztsége

483 év

Tanulmányozzuk a táblázatot, és győződjünk meg róla, hogy minden abban megjelölt eseménnyel tisztában vagyunk!

Olvassuk el Dán 9:26-ot! Ebben az áll, hogy a 62 hét után „kiírtatik" a Messiás. A 25. vers szerint pedig a 62 hét az első 7 hét után következik, ami azt jelenti, hogy a 69. hét után (Kr. u. 27.) a Messiás kiírtatik, és „senkije sem lesz".

Keressük ki a következő verseket (Ézs 53:5; Róm 5:8; Gal 3:13; 1Thessz 5:9–10; 1Pt 2:24)! Mennyiben segítenek ezek a bibliaszövegek a prófécia megértésében?

Eddig a prófécia az első 69 hetet érintette. A 26. verssel elérkeztünk az utolsó héthez, a prófécia záró 7 évéhez, ami Krisztus engesztelő halálának a képét vetítette előre. Nem csak arról van szó, hogy kiírtatott a Messiás. Az angol King James fordítás szerint „nem önmagáért" áll a magyar „senkije sem lesz" kifejezés helyén, ami utalás arra, hogy a Messiás mások helyett szenvedi el a halált. Krisztus nem önmagáért, hanem helyettünk, helyettesünkként halt meg, valóban magára hagyatottan.

Az is érdekes, hogy a „kiírtatik"-nak fordított ige (krt) közvetlenül kapcsolódik Mózes 3. könyvének áldozati rendszeréhez, aminek értelmében „kivágattattak" azok, akik megszegték a szövetséget (lásd: 3Móz 7:27; 17:10, 14; 20:6, 17). Dán 9:26-ban látjuk, amint az ártatlan Jézus „kiírtatik" vagy „kivágattatik" mások bűneiért.

El tudjuk képzelni, mit jelent az, hogy bármit is tettünk, bármilyen rosszul is éltünk, tetteink büntetését már elszenvedte Jézus, aki „kiírtatott", de nem önmagáért, hanem értünk?