Olvassuk el Dániel imádságát (Dán 9:3–19)! Foglaljuk össze a lényegét!
Dániel imájából számos pontra fel kell figyelnünk.
1. Dániel elismerte népe bűneit. Nem keresett mentséget cselekedeteik igazolására. Milyen tanulságot szűrhetünk le ebből saját magunkra nézve?
_______________________________________________________________
2. A próféta egyértelműen megfogalmazta: a nép bűnének részét képezte az is, hogy elfordultak Isten Igéjétől. Ebből mi mit tanulhatunk?
_______________________________________________________________
3. Az igazán megérdemelt büntetés, szomorúság és ítélet idején is Dániel Isten kegyelmére, jóságára hivatkozik, kéri a segítségét. Saját bűneinkre gondolva milyen reménységet találunk ebben?
_______________________________________________________________
Dániel imáját olvasva felfigyelhetünk rá, hogy egy dolog nincs benne. Szinte szemet szúr, hogy Dániel nem arról faggatja az Urat: Miért is történt mindez velünk? Azért nem kérdezi, mert pontosan tudja, mi miért történt. A nép nem engedelmeskedett az Úrnak. Imádságában nem kérdezett a próféta. Nem kért több világosságot, bölcsességet vagy értelmet. Szavaiból az derül ki, hogy tisztában van a helyzettel: Izrael bűnt követett el, ezért megkapta a büntetést. Dániel csak a megígért szabadulásért esd.
Lényeges, hogy az imádságban Dániel sehol nem igyekszik még jobban megérteni a helyzetet. Legalábbis aszerint, amit a Szentírás feljegyez, a próféta utoljára a Dán 8:14-ben közölt 2300 napra vonatkozó próféciát szerette volna megérteni, amiről a fejezet végén egyértelműen elmondta, hogy nem érti (Dán 8:27).
Mi az Dániel imádságában, ami különösen sokat mond saját hitéletünkre vonatkozóan?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!