Dániel ekkor már a médek és perzsák uralkodásának idejében élt, ami közvetlen teljesedése volt azoknak a korábbi próféciáknak, amelyeket Dániel 2, 7, 8. fejezeteiben találunk.

A prófétának azonban van egy igen nagy bánata. Népe még mindig fogságban él, a templom még mindig romokban hever, a nép azóta sem nyerte vissza szabadságát.

Olvassuk el Dán 9:2-t! Milyen ígéretben és próféciában talált Dániel reménységet?

Hiába volt nemzetük nagyságával kapcsolatos reménységük, egy pogány hatalom mégis fogságba vitte a zsidókat. Gyakorlati szempontból nézve ezzel egyszer és mindenkorra elérkezhetett volna a zsidó nép, Júda vége. Az Úr azonban még nem vetette el végérvényesen népét. A próféták ítélettel, gyászos véggel és pusztulással fenyegettek, ugyanakkor a megváltás és helyreállítás reménységét is ébren tartották a zsidókban.

Olvassuk el Jer 29:10–12 verseit! Milyen reménységre lelhetett Dániel ebben a próféciában (lásd még: Jer 25:11–12)?

Ígéretéhez híven az Úr valóban visszavitte népét földjére a megadott időben. Igen világosan olvashatjuk erről a feljegyzést 2Krón 36:18–23 szakaszában.

Olvassuk el ezeket a verseket a Krónikák könyvében! Mit árul el ez a feljegyzés Istenről és ígéreteiről?

Dániel 9 idejében még mindig volt pár év az ígéretek teljesedése előtt. Kr. e. 605-ben a Jeruzsálem meghódításával és Dániel, valamint a többi fogoly elhurcolásával kezdődő hetven év már majdnem letelt. De még mindig nem történt semmi. A nép továbbra is fogságban élt, Jeruzsálem még mindig romokban hevert, a templom újjáépítéséről még szó sem volt. Dániel ugyan tanúja lehetett a médek és perzsák hatalomra jutásának, ami a jövendölés szerint következett be, de még több mindennek kellett meglennie, olyan nagy eseményeknek, amelyek emberi szemszögből nézve lehetetlennek tűntek. Ennek fényében jobban megérthetjük az ezután következő imádságot.

Dániel Isten ígéretéből merített reményt. Számunkra Istennek mely ígéretei mondanak a legtöbbet? Milyen szerepe van az imádságnak, miközben várjuk Isten ígéreteinek a beteljesedését?