Olvassuk el Dán 2:1–25 verseit, majd válaszoljunk a következő kérdésekre!

1. Miért akarták a bölcsek, hogy a király elárulja nekik az álmát?

_______________________________________________________________

2. Milyen ítélet várt a bölcsekre az uralkodó rendelete értelmében?

_______________________________________________________________

3. Dániel tetteiben mi utalt arra, hogy emberi szempontból nézve teljesen reménytelen helyzetbe került?

_______________________________________________________________

4. Miért volt Dániel olyan biztos benne (24. vers), hogy képes lesz a király titkát megfejteni?

_______________________________________________________________

Dániel hálaadó imája sok oldalról világít rá a könyv fő üzenetére: noha a látszat nem mindig arra utal, akkor is Isten a Mindenható Úr; Ő az, aki királyokat felemel és elmozdít. Az ember látóköre behatárolt (1Kor 13:12), ezért előfordul, hogy az események teljesen letaglóznak. Mégis biztosak lehetünk abban, hogy végeredményben Isten irányít mindent.

Ami pedig a fejezet első szakaszának tanúsága szerint még ennél is fontosabb, hogy Isten, aki az egész világot érintő eseményeket irányítja, egészen közel van hozzánk. Dánielnek „éjjeli látásban" nyilatkoztatta ki, amit feltétlenül meg kellett értenie. Milyen szoros kapcsolat! Dániel csak egy idegen rabszolga volt a hatalmas világbirodalomban, mégis az egész föld Ura (Józs 3:11), az ég és a föld Teremtője (1Móz 1:1), aki a csillagokat pályájukon tartja (Jób 38:31) megmutatta hatalmát az egyszerű héber fiúnak, és azt is, hogy mennyire törődik vele.

Ő az Isten, akit mi is imádunk és szolgálunk!

Ki mikor volt utoljára „reménytelen" helyzetben? Milyen úton-módon mutatta be hatalmát, gondoskodását akkor az Úr? Aki kész rá, elmondhatja személyes tapasztalatát a csoportban!