A tanulmány előző részében leszögeztük, hogy az utolsó időben bekövetkező, egyetemes ítélet várható, ami minden embert érint. De mi lesz az egyházzal? Mi a helyzet azokkal, akik Jézus nevét vallják, és úgy tűnik, hogy komoly, hűséges keresztény életet élnek? Őket is érinti az ítélet?

Keresztényként értjük, hogy Isten helyettünk kárhoztatta Jézust, sújtotta ítélettel a kereszten. Jézus a mi bűneink miatt szenvedte el a kárhoztatást, ami máskülönben ránk várt volna (lásd: Ézs 53:4–6; Mt 20:28; Róm 5:8; 2Kor 5:14; Ef 5:2; 1Thessz 5:10). Ellen White a következőt fogalmazta meg: „Isten Krisztusra, mint helyettesünkre és kezesünkre helyezte minden gonoszságunkat, bűnünket és igazságtalanságunkat. ťA bűnösök közé számláltatottŤ (Ézs 53:12), hogy megválthasson bennünket a törvény ítéletétől, kárhoztatásától. Ádám minden leszármazottjának a bűne az ő szívére nehezedett súlyos teherként" – (Ellen G. White: Jézus élete, 660. old.). Tehát ez azt jelentené, hogy mivel Krisztus elszenvedte helyettünk a büntetést, ránk nem vonatkozik az ítélet?

Nézzük meg a következő szövegeket! Milyen választ találunk arra a kérdésre, hogy a keresztények ítélet alá kerülnek-e?

Mt 7:21–23_____________________________________________________

Zsid 10:30______________________________________________________

Róm 14:10 _____________________________________________________

1Pt 4:17 _______________________________________________________

Itt és még számos más helyen egészen világosan láthatjuk, hogy Isten népe, egyháza is ítélet alá esik. Amikor Máté evangéliuma szerint Jézus elmarasztalt olyanokat is, akik az Ő nevében tettek sok csodát, nem ateistákra, hindukra vagy boszorkányokra gondolt, akik nem Jézus nevében cselekszenek. A keresztények állítják, hogy Krisztus nevében lépnek fel. Pál szavai szerint „mindnyájan odaállunk" az ítélőszék elé, és ezzel önmagát is azok közé sorolta, akikről az ítélet dönt.

Isten Igéje szerint semmi kétség afelől, hogy az idők végén megítéltetnek mindazok, akik Krisztus követőinek mondják magukat, akik Isten népéhez tartoznak (Zsid 10:30).

Mikor fordult elő utoljára, hogy akár jogosan, akár jogtalanul, de ítélet alá estünk? Mit jelent, ha tudjuk, hogy Isten kegyelemmel, ugyanakkor igazsággal ítél? Miért vágyunk a kegyelemre még az igazságnál is jobban? Vajon szükségünk lesz rá?