„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szentlélek ajándékát" (ApCsel 2:38).

Péter megígérte a Szentlélek ajándékát azoknak, akik megtérnek és megkeresztelkednek, de tudjuk, hogy csak a Szentlélek hatására történhet a megtérés. Ebből is láthatjuk, milyen rendkívül fontos a Lélek munkája az ember és a Teremtő kapcsolatának minden szakaszában. A teológusok ezt nevezik „általános kegyelemnek".

A megtérés a gondolkodásmód és az élet megváltozását jelenti. Úgy a görögben, mint a héberben a megtérésnek fordított szó magában hordozza a változás szükségességét; különösen a gondolkodásmód és az útirány változását. A megtérő ember elismeri, hogy tévedett, és nem csak elszomorodik, hanem változtatni is akar, az élet Forrásához, az erkölcsi értelemhez fordul. A megtérés, az őszinte megtérés (2Kor 7:10) ékes bizonyítéka annak, hogy valaki részesült a Szentlélek keresztségében.

Olvassuk el Róm 2:4; Jn 15:26; 16:13—14 verseit! Mennyiben segítenek ezek a szövegek megérteni a Szentlélek szerepét a megtérésben?

A Szentlélek Krisztus képviselője itt a földön. Az ember csak akkor győződik meg és jut igazi megtérésre, ha a Lélek nyilatkoztatja ki az igazságot Krisztusról. Csak a Lélek ereje késztethet arra, hogy tudatosan eldöntsük: lemondunk addigi bűnös életünkről, és engedelmeskedünk az Úrnak. A Szentlélek, megjelentetve Isten szeretetét, tanít bennünket, és az egyetlen helyes motivációt adja, amely Isten szolgálatára késztet bennünket: hálás szívhez jutunk, amely szeretettel válaszol Isten kezdeményező szeretetére. (1Jn 4:10). „És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek" (ApCsel 5:32). Amint ebből a szövegből is kitűnik, a Szentlélek befogadásának egyik előfeltétele az engedelmesség. Bármennyire is igaz, hogy hit által üdvözülünk; bármennyire is igaz, hogy a bűn végső következményétől egyedül Krisztus nekünk tulajdonított igazsága menthet meg, nem lehetünk engedetlenek az Úrnak. Isten azért adta a Lelket, hogy megtérésre vezessen, méghozzá olyan megtérésre, amely engedelmességre késztet. Hamisítvány mindaz, amiből ez az elem hiányzik.

Az Isten iránti őszinte szeretetet nem lehet kikényszeríteni. A Lélek jön, és megérint, mi pedig szabadon döntünk, meghajlunk-e meggyőző ereje előtt, vagy ellene állunk. Végtére is miénk, csakis a miénk a döntés.

Hogyan tapasztaltuk a megtérés élményét? Mit éreztünk, amikor meggyőződésre jutottunk? Mit tettünk akkor rögtön? Mi volt a végső válaszunk? Milyen változások történtek az életünkben?