„Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok" (Jn 14:18).

A magyarul vigasztalónak írt görög szó, a para, azaz mellett és a klétos, azaz elhívott görög szavak összetétele. A paraklétos tehát így fordítható: aki elhívatott, hogy valaki más mellett álljon, vagy akit azért hívtak el, hogy segítsen másnak a kialakult nehéz helyzetben. A jelentésben benne foglaltatik a szószóló vagy tanácsadó feladat is.

Ennek a szónak az igei formáját úgy fordíthatjuk, hogy buzdít. Ezért mondjuk, hogy a Lélek „buzdít". János szerint a Lélek munkájának legfőbb jellegét ez az utóbbi jelentés érzékelteti igazán: „mindenre megtanít… és eszetekbe juttatja…" (Jn 14:26). Krisztusról tesz bizonyságot (Jn 15:26). „Megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében" (Jn 16:8). „Elvezérel… minden igazságra… és a bekövetkezendőket megjelenti" (13. vers). Krisztust dicsőíti, az övéből vesz, és azt adja a tanítványoknak (14. vers).

Emellett az igében még szerepel az a gondolat is, hogy a Szentlélek a segítőnk, aki mindig mellettünk áll, tanácsol, megerősít, buzdít, vagy teszi azt, amire éppen szükség van. Jézus azt mondta, hogy a Lélek jelenléte olyan, mintha Ő is ott lenne. A Szentlélek mindent megtesz a hívőkért, amit Krisztus is megtenne.

Mit tudhatunk meg a következő szövegekből arról a munkáról, amit a Szentlélek ma is végez az életünkben? 1Jn 3:24; 4:13

Jézus nem hagyta, hogy az apostolok és hittestvéreik távozása után magukra maradjanak, segítség nélkül éljenek. Isten terve szerint velük lesz az, aki mindenben igazán a segítségükre lehet. „Azt mondotta, hogy a Lélek által nyilatkoztatja ki magát nekik" (Ellen G. White: Jézus élete, 576. old.).

Mikor és hogyan tapasztaltuk, hogy valóban a Szentlélek a Vigasztaló?