„Az Úrnak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét" (Lk 4:18—19).
Az előbbi szöveg olvasása közben figyeljünk arra, amit Krisztus hangsúlyozott! Krisztus arról beszél, hogy az Úr Lelke van rajta. Hogyan nyilvánult meg mindez az életében?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Jézus az evangéliumot hirdette a szegény ördöngösnek (Mk 5:1—16); megbocsátott az elbukott Mária Magdalénának (lásd: Lk 7:36—48; Jn 8:1—11), és kiszabadította a bűn rabságából; a vak ember látását visszaadta (lásd: Mk 10:46—52), amint tette ezt azokkal is, akik lelki vakságban szenvedtek; szabaddá tette a megkötözötteket, és hirdette az Úr kedves esztendejét.
A farizeusok azt állították, hogy Jézus Belzebub hatalma által űzte ki az ördögöket. Jézus azonban világosan kijelentette, hogy a Lélek erejével vitte végbe csodáit (lásd: Mt 12:28). Földi szolgálata idején a Lélek hatalmára hagyatkozva tett csodákat.
Milyen szerepet játszott a Lélek abban, hogy Krisztus feláldozta önmagát váltságul bűneinkért (Zsid 9:14)? Mit mondott Péter Jézusnak a Lélek által ihletett szolgálatáról (ApCsel 10:38)?
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Természetesen nem azonosíthatjuk magunkat Jézussal — mégis milyen értelemben mondhatjuk, hogy ha Szentlélekkel töltekezünk be, mi is tehetünk olyan csodákat, mint Jézus (Jn 14:12)? Hogyan lehetséges ez?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!