„Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szentlelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradván néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek" (ApCsel 5:3—4).
E két szövegben váltófogalomként szerepel a Szentlélek és Isten, tehát Péter egyenlőnek tekinti a Szentlelket Istennel. Ez a szöveg is rámutat a Szentlélek isteni természetére.
Hogyan fejezi ki 1Kor 12:4—11, 28, hogy a Szentléleknek isteni természete van?
_______________________________________________________________
1Kor 12., 13. és 14. fejezete a mennyekből, Istentől származó ajándékokról beszél, amelyeket az egyház tagjai kapnak. Érdekes, hogy Pál apostol is éppen úgy, felváltva használja Isten és a Szentlélek nevét, mint Péter, amikor Anániással és Safirával beszélt. 1Kor 12:4—11-ben Szentlelket ír, az 5. és a 6., valamint a 28. versekben viszont az Úr és Isten megnevezéseket használja.
Hogyan nevezte Jézus azt, akit mennybemenetele után maga helyett küldött tanítványaihoz? Jn 14:16
_______________________________________________________________
_______________________________________________________________
Jézus egyenrangú félként szólítja meg az Atyát, és ajándékot kér tőle követői számára. Az itt „más"-nak fordított szó görögül allo, ami azt jelenti, hogy egy másik „ugyanabból a fajtából"; ellentétben a heteros-szal, amelynek a jelentése: „másik a másik fajtából." Jézus olyan valakit akart a tanítványaihoz és a későbbi nemzedékekhez küldeni, aki hozzá hasonló, azaz szintén Isten. Azelőtt Jézus az Atyához hasonlította magát, itt pedig a Szentlélekhez. Ebből is következik, hogy mind a hárman egyformán a Szentháromság tagjai, mind a három személy Isten.
Előfordult már valaha, hogy Anániáshoz és Safirához hasonlóan hazudtunk a Szentléleknek? Ha igen, mit tegyünk most?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!