Felfoghatatlan, csodálatos a megbocsátás, amely a kereszténység tanításában központi helyet foglal el. Isten ajándéka a megbocsátás a megsebzett szívű családoknak, akiknek megromlott a kapcsolatrendszere.

Mit tudhatunk meg a következő szövegekből a megbocsátásról? Mt 18:27; Lk 23:34; Róm 5:6–11; Ef 1:7

Krisztus keresztje által Isten már azelőtt felkínálja a bűnbocsánatot, hogy a vétkes igényelné azt (Lk 23:34; ApCsel 5:31; 13:38; 26:18). Kegyelméből Isten egy forrást támasztott, amely megtisztít. Arra kér, hogy forduljunk hozzá (Róm 2:4). Emberileg nézve a megbocsátás azt jelenti, hogy eldöntjük, lemondunk a pusztító bosszúállásról. Arra emlékeztetjük magunkat, hogy ugyan sebeket kaptunk, de Krisztus minden bűnért szenvedett. Ezért tudunk mi is megbocsátani. A szenvedő fél így felszabadul, akár bocsánatot kér a vétkes, akár nem. Ez azonban nem menti fel a vétkest a felelősség alól, továbbra is szüksége van megtérésre, és nem mentesül az erőszakosság következményeitől sem.

Mit árulnak el a következő szövegek a megbocsátásról? 2Krón 7:14; Mt 18:32–35; 1Jn 1:9

Figyeljük meg, hogy ezekben a versekben ott a ha. A vétkesnek meg kell térnie, ha valóban bocsánatot akar nyerni. Az igazi megtérés felismerhető jelei a következők: a vétkes felhagy a bántó viselkedéssel, őszintén bocsánatot kér, felelősnek érzi magát tetteiért és azért, amit a másik elszenvedett, odafigyel a sértett fél fájdalmára, igyekszik kárpótolni minden lehetséges módon, és lépéseket tesz, nehogy újból megessen a baj.

A kibékülés és a megbocsátás nem ugyanaz. Csak akkor áll helyre a béke, ha mindketten akarják, és megpróbálják újból felépíteni a bizalmat. Idővel, ha őszintén tudnak beszélni egymással, és tekintettel vannak arra, amit a másik érez, amire szüksége van, megváltozhatnak a káros viselkedési szokások.

Isten megbocsátott nekünk Krisztusban. Hogyan nyerhetünk bátorságot ahhoz, hogy megbocsássunk annak, aki megbántott, vagy éppen képesek legyünk bocsánatot kérni?