Milyen tanácsot ad Pál az alázatossággal és egymás szolgálatával kapcsolatban? Ef 5:21 Hogyan járul hozzá a gyülekezet egységéhez a szolgáló lelkület? Miért olyan fontos a családban is így élni? Ef 5:22–6:9

Az engedelmesség (Ef 5:21) azt jelenti, hogy az ember szerényen, önszántából fontosabbnak tartja magánál a másikat. Ez a szokatlan életelv Krisztussal kezdődött (Mt 20:26–28; Jn 13:4–5; Fil 2:5–8), és mindazokat jellemzi, akik beteltek Szentlélekkel (Ef 5:18). „Isten félelme" (21. vers) készteti az embert az engedelmességre. A kölcsönös önfeláldozás forradalmian új keresztény tanítás volt, és még ma is az az együttélés terén. Így valósággá válik, hogy Krisztusban kivétel nélkül mindnyájan egyek vagyunk.

Ef 5:22–6:9-ben háromféle kapcsolatról, a leggyakoribb, mégis különleges kapcsolatokról olvashatunk. Nem a már meglévő társadalmi rend megerősítése volt a célja. Inkább azt akarta bemutatni, hogyan nyilvánul meg a Krisztusba vetett hit ereje, ha a hívők önként engedelmeskednek egymásnak. A család egységének titka. „A családon és a gyülekezeten belüli széthúzás és egymás meg nem értésének oka az, hogy az emberek eltávolodnak Krisztustól. Krisztushoz közeledve egymáshoz is közelebb kerülünk. Az egyházon és a családon belüli igazi egység titka nem a diplomácia, sem az ügyesség és nem is a nehézségek legyőzése érdekében tett emberfeletti erőfeszítés – noha mindezekre nagy szükség van –, hanem a Krisztussal való egység" (i. m. 179. old.).

Miért említi Pál következetesen először azokat, akiknek gyengébb a társadalmi helyzete: a feleséget, a gyermekeket, a szolgákat? Írjuk be a táblázatba, mivel indokolja az apostol, hogy engedelmességre szólítja őket.

Mindig másodszor szól a férjekhez, szülőkhöz, urakhoz, akiknek erősebb a helyzete. Olyasmire szólítja fel őket, ami az ő világukban nagyon megdöbbentő lehetett. Szavai bizonyára meghökkentették az I. század hívőit, ugyanakkor mindenki számára közelebb hozták a keresztet. A kereszt által az emberi kapcsolatokban valódi egység alakulhat ki.