Amikor Isten megteremtette az első emberpárt, rájuk bízta a föld feletti uralmat, így annak sáfárai lettek. Megadta nekik azt a kiváltságot is, hogy gyermekeik születhetnek, akiket fel kell nevelniük. A gyermek Isten ajándéka – olvashatjuk a Bibliában. A gyermekeket Istentől kapjuk, ezért a szülők felelősséggel tartoznak neki azért, hogyan nevelik utódaikat. „A gyermek az Úr öröksége, nekünk pedig számot kell adnunk arról, hogyan bánunk övéivel" (Ellen G. White: The Adventist Home, 159. old.).
Mit jelent az, hogy a gyermekek Istenhez tartoznak? Zsolt 50:10–12; 127:3; Ésa 43:1, 7; 1Pt 2:9 Mennyiben változtatja meg ez a gondolat a gyerekekről alkotott felfogásunkat? Mit tudhatnak meg ezekből a versekből a szülők gyermekeik iránti felelősségükről és kötelezettsé-geikről?
_______________________________________________________________
A teremtés és a megváltás jogán is Istené minden. A bűneset után Sátán bolygónk jogos urának tartja magát, ám Krisztus által Isten ismét igényt tart a világ feletti uralomra. Ez pedig kiterjed mindenkire, a gyermekekre is. A szülők egy pillanatra se feledjék, hogy gyermekeik valójában kinek a gyermekei! Ezen a területen senki sem engedheti meg magának, hogy „hamis sáfár" legyen (Lk 16:8)!
Mi jut az eszünkbe, ha úgy gondolunk a szülői feladatra, mint a sáfárság egy különleges formájára? Mennyiben különbözik ez a sáfárság más feladatoktól? Mit jelent a gyermekekről való hűséges gondoskodás? 1Kor 4:2
_______________________________________________________________
A hűséges sáfár kikéri a tulajdonos véleményét. Az istenfélő szülők imádkoznak és a Bibliát olvassák, hogy Isten vezesse őket, miközben gyermekeiket nevelik. Manoáh és a felesége helyesen kérdezett: „Miként bánjunk a gyermekkel (Sámsonnal), és mit cselekedjék ő?" (Bír 13:12).
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!