„Végezetre, atyámfiai" (Ef 6:10) – kezdi Pál a részt. A végezetre szóval valamit ki akart emelni. Eddig azt vázolta, hogyan mentett meg Isten a bűntől. Szentlelke által elpecsételt, az egység kötelékébe fogott és Isten családjába befogadott. Mint a család tagjaitól, Isten azt várja el tőlünk, hogy úgy éljünk, mint illik elhívatásunkhoz (Ef 4:1), vetkőzzük le a régi bűnös életet, és új, megváltozott életet öltözzünk fel; tisztaság, szeretet, világosság, bölcsesség jellemezzen, és Istennek tetsző legyen minden kapcsolatunk. Keresztény életünket az határozza meg, hogy beteljesedünk-e Szentlélekkel (Ef 5:18).

Sátán démoni, gonosz lélek, aki a keresztények ellen tör. Meg akar kaparintani magának, mint ahogy Péterrel is próbálkozott (Lk 22:31). „Végezetre, atyámfiai" – mondja Pál –, készüljetek fel a Sátán elleni mindennapos küzdelemre! A végezetre szó összefoglalást, következtetést jelöl. De az itt szereplő görög szó igazi jelentését még jobban vissza lehetne adni azzal a kifejezéssel, hogy „ettől kezdve" vagy „mostantól fogva".

Olvassuk el Lk 22:31 versét! Mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy Sátán meg akarta rostálni Pétert? Mit jelent az, ha Sátán valakit megrostál? Olvassuk el Ef 6:10 versét! Milyen reménységet találhatunk Isten Igéjében a győzelemmel kapcsolatban?

Pál beszélt arról, hogy Isten Krisztusban munkálkodik értünk. Az Isten és Sátán között dúló világszéles küzdelem új és hatalmas vonatkozására vetett fényt, hogy Krisztus belépett az emberiség történelmébe. Krisztusnak Sátán felett a kereszten aratott diadala teremtette meg az alapot arra, hogy Isten elfogadja a hívőket. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy az Isten országa felé vezető utunk épp csak elkezdődött. Mostantól kezdve sok csatát kell megvívnunk, fortélyos ellenféllel kell megmérkőznünk és a harcot „az ördögnek minden ravaszságával szemben" kell megnyernünk, (Ef 6:11). „Teljes hittel és bizonyossággal számíthatunk arra, hogy Isten egyesíti mindenhatóságát az emberi eszközök igyekezetével neve dicsőségére. Igazságának fegyverzetében győzhetünk minden ellenségen" – (Ellen G. White: Próféták és királyok, 71. old.).

Idézzünk fel egy olyan alkalmat, amikor győzni tudtunk valamilyen lelki küzdelemben, majd gondoljunk olyan esetre is, amikor kudarcot vallottunk! Mi volt a különbség?