SZÜLŐK ÉS GYERMEKEK (2Mózes 20:12; Efézus 6:1–4)

Nincs még egy olyan vallás vagy filozófia, amelyik annyit tett volna a gyermekekért, mint a kereszténység. William Wilberforce – aki komoly keresztény hívő volt – vetett véget a gyermekek dolgoztatásának Angliában. A keresztény missziótársaságok úttörője, William Carey érte el Indiában, hogy beszüntessék a gyermekek házasságba kényszerítését és az özvegyek megégetését. India déli tartományainak egyes részein még ma is megfojtják vagy megmérgezik az újszülött lánygyermekeket. A keresztény kórházak és lelkészek bölcsőket állítanak kapujuk mellé, ahová bárki észrevétlenül leteheti az újszülött kislányokat, akiket családjuk nem akar felnevelni.

A kor római kultúrája hasonló volt. „A vad bikát levágjuk, a veszett kutyát megfojtjuk, kést döfünk a beteges marhába, nehogy megfertőzze a nyájat; a gyenge vagy testi hibával született gyermekeket pedig vízbe fojtjuk" (Seneca) – (Barclay: The Letters to the Galatians and Ephesians, 176. old.).

Ebben az időben írta tanácsait a keresztény szülőknek és gyermekeknek Pál, ami már önmagában is elismerést jelentett a gyermekeknek!

Mit várhatunk el a gyermekektől? Mivel támasztotta alá Pál a szülőknek és gyermekeknek szóló intelmeit? Miben hasonlít ez ahhoz, amit a feleségeknek mondott férjükhöz fűződő kapcsolatukról? Milyen különbségeket látunk? Ef 6:1–4; Ef 5:22; Kol 3:18

Pál az engedelmesség két okát nevezte meg. Elsőként azt, hogy minden társadalomban helyes, természetes és elfogadott szabály az engedelmesség. Második: az engedelmességet Isten erkölcsi törvénye is megköveteli.

Keresztény képzőművészek két kőtáblán mutatják be a törvényt: az egyiken az első négy parancsolat szerepel, a másodikon pedig az utolsó hat. Így osztják meg az Isten iránti és az emberek iránti kötelezettségeket. A zsidók azonban öt parancsolatot tüntetnek fel mindkét kőtáblán, mintha ezzel is azt akarnák jelezni, hogy a szülők tisztelete hozzátartozik Isten tiszteletéhez.

A szülők elvárhatják gyermekeiktől az engedelmességet, amíg el kell tartani őket, de a tiszteletet életük végéig meg kell adniuk. Pál azt tanácsolta a szülőknek, hogy ne ingereljék gyermekeiket (Ef 6:4).

Milyen erők rombolják az erős és jó szülő–gyermek kapcsolatot a társadalomban? Mivel járulhat hozzá a kereszténység a családi kapcsolatok védelméhez?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2005. 4. negyedév

Efézusi levél – az emberi kapcsolatok evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: