Pál arra kérte az üdvösségre jutottakat, akik a zsidók és pogányok egységbe forrt közösségében éltek, hogy az új élet szerint járjanak. Az új élettel sok minden jár együtt: bizonyos dolgokat levetkőzni ill. felöltözni, kitartani, nem okozni szomorúságot a Szentléleknek. A mai szakaszban Pál egyetlen mondatban foglalta össze az új életforma lényegét: „Legyetek annakokáért követői az Istennek" (Ef 5:1).
Bukott emberként hogyan lehetünk mégis követői az Istennek? Mire gondolt itt az apostol?
Miután Pál Isten követésére szólított fel, gondolatait közvetlenül, személyes hangon folytatta: „mint szeretett gyermekek" (Ef 5:1). Ha a szülő és gyermeke között szoros, bensőséges a kapcsolat, sokat vannak együtt, és közösen végzik az élet különböző teendőit, a gyermek hasonul szüleihez. Mi is minél több időt töltünk Istennel imádkozva, a vele kapcsolatos dolgokról gondolkozva, az Igét tanulmányozva, annál jobban hasonlíthatunk hozzá.
„Utánozzuk Krisztust, mint ahogy a kisgyermek is utánozza szüleit! Krisztust irántunk érzett határtalan szeretete késztette az áldozatra, hogy azáltal mi élhessünk. A mi szeretetünk is hasonló természetű legyen – olyan szeretet, ami az érzelmeken túlmutatva önfeláldozó szolgálatra késztet" – (Life Appplication Bible, On Ephesians 5:1-2).
Ef 4:32 versében Pál arra kérte a hívőket, hogy életüket három tulajdonság jellemezze. Melyek ezek, és hogyan tükrözik Isten lényét? Mit tehetünk, hogy mind jobban megmutatkozzanak életünkben e tulajdonságok?
Karácsonyeste volt. Egy kislány kopott ruhában vágyakozva nézett a csillogó kirakat üvegén át egy babát. Tudta, nem veheti meg, de még ránézni is öröm volt. Azután elszomorodott, mert valaki kivette a játékot a kirakatból. A következő pillanatban mégis felderült az arca, mert a férfi az üzletből kilépve kezébe adta a csodaszép babát. A gyerek felnézett, és megkérdezte: „A bácsi az Isten?" Valószínűleg senki nem gondolt még ilyesmit rólunk, mégis hogyan fordulhat elő, hogy rajtunk keresztül valaki meglátja Istent?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!