„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk" (10. vers) – ezekkel a szavakkal foglalja össze Pál az üdvösség történetét. Isten kegyelméből élünk, igaz ez ránk egyénileg éppúgy, mint a hívők közösségére. Isten alkotása, sőt remekműve vagyunk, akiket Krisztus Jézusban teremtett.

Pál világosan kifejti Ef 2:8–9 verseiben, hogy nem a cselekedeteink által üdvözülünk. Majd a 10. versben hozzáfűzi, hogy „a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre" teremtett, és még előre el is készített az Isten, hogy azokat tegyük. Vajon nincs itt valami ellentmondás? Hogyan értelmezhetjük, amit Pál ebben a három versben mond?

Ez azonban ne tegyen önteltté minket! A 9. versben éppen a kérkedéstől óv az apostol: „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék". Tetteink nem üdvözíthetnek, bármilyen nagyszerűek vagy maradandóak legyenek is. Az üdvösség tekintetében nincs helye annak, hogy önmagunkat dicsérgessük. Isten azt várja el tőlünk, hogy megtagadjuk magunkat, meghaljunk az énnek, mert csak így uralkodhat bennünk vetélytárs nélkül. „Csak Krisztus palástjában jelenhetünk meg Isten színe előtt… A mennyei szövőszéken szőtt palástban egyetlen ember sodorta szál sem található. Krisztus emberi természetében tökéletes jellemet alakított ki, és ezt a jellemet kínálja fel nekünk" – (Ellen G. White: Maranatha, 78. old.).

A keresztényeknek kétféle tévedéstől is óvakodniuk kell: (1) nekünk is hozzá kell tennünk valamit Isten kegyeleméhez; (2) Krisztusban szabadok vagyunk, tehát már nem kell engedelmeskednünk.

Igen, Isten alkotása vagyunk, új teremtés Isten kegyelméből, hit által, de azért váltunk új teremtéssé Krisztusban, hogy végezzük a jó cselekedeteket, „amelyeket előre elkészített az Isten" (10. vers). Azt jelentené ez, hogy üdvösségünk előfeltétele a jó cselekedet? Korántsem, viszont a megváltott élethez elengedhetetlenül hozzátartoznak a jó cselekedetek. Pál arra szólít, hogy életünk és életmódunk álljon összhangban a hit követelményeivel. Az apostol tulajdonképpen ezt tanítja: Igen, hit által tartattok meg, Isten ingyen kegyelméből. De Isten azért mentett meg, hogy éljetek! A hit váljon életformává! A megváltott ember életét kell élnünk. Ennek része az engedelmes életforma éppen úgy, mint ahogy példaképünk, Jézus Krisztus is egészen a halálig engedelmeskedett a megaláztatásban (Fil 2:5–12). A keresztény élet mindannyiunk saját felelőssége, senki más nem vállalhatja át helyettünk!