„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" (Ef 2:8–9).

A két vers szerint az üdvösségben Isten része a kegyelem, amire a hit az ember válasza. Az üdvösség pedig Isten ajándéka, amit kegyelemből nyerünk, hit által, nem lehet megdolgozni érte. A kegyelem és a hit itt a kulcsszó. A kegyelem arra utal, hogy a kezdeményezés Istentől ered, és ez az alapja a bűntől való megváltásunknak. Bűnösök vagyunk, tehát halált érdemelnénk, Isten mégis életet ajánl. A bűn és az ítélet kötelékében vergődünk, ám Isten szabaddá tesz. Nem érdemeljük meg, amit felkínál. A kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulata a bűnös ember iránt.

A kegyelem Istentől ered, aki a bűnösöket üdvösségre juttatja. Ez a kegyelem megjelent „az időnek teljességé"-ben (Gal 4:4), amikor Jézus belépett a földi történelembe, pontosabban, amikor meghalt a kereszten. Az embernek nincs része a megváltási terv megalkotásában vagy véghezvitelében. Isten ajándéka ez mindazoknak, akik hisznek Jézusban (lásd: Jn 3:16).

2Kor 5:18 verse mit árul el a kegyelem fogalmáról?

A hit az ember válasza arra, amit Isten tett. A kereszténység szóhasználatában a hit nem olyan erény, amit az ember önmaga fejleszt ki. Ez a csodálatból fakadó válaszunk arra, amit Isten tett a bűntől való megmentésünkért. Hit által készségesen elfogadjuk, hogy Isten munkálkodik az életünkben. A megmentő hit azt jelenti, hogy énünk helyett Istenhez akarunk hűségesek lenni. Az istentagadás vagy az Istennel szembeni közömbösség helyett már fenntartások nélkül elfogadjuk Istent. A hit kitárja szívünk ajtaját, hogy befogadhassuk Krisztust. A hit tehát nem alakulhat ki magától a szívben. „A hit Isten ajándéka, de a mi dolgunk, hogy gyakoroljuk ezt az ajándékot. A hit az a kéz, amellyel a lélek megragadhatja azt a kegyelmet és irgalmat, amit Isten felajánl nekünk" – (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 399. old.).

Milyen lépéseket követve erősíthetjük hitünket? Hogyan hat ránk mindaz, amit olvasunk, mondunk vagy gondolunk?