HIT ÉS SZERETET

„Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való szerelmeteket, nem szűnöm meg hálát adni tiérettetek, emlékezvén reátok az én könyörgéseimben" (Ef 1:15–16).

Pálból feltört a hála „minden lelki áldás" (Ef 1:3) miatt, amit Isten az efézusi gyülekezetre árasztott. Amint az elmúlt héten is láttuk, ezek közé tartozik a kiválasztás, az Isten családjába való befogadás, a megváltás, a bűnbocsánat, Krisztusban való egység, és hogy Isten végül mindent helyreállít.

A keresztények hálája több, mint puszta érzés. A hálaadásból olyan életvitel fakad, amely folyamatosan visszatükrözi és továbbadja Isten áldásait. Az efézusi hívők élete maga is bizonyság volt. Pálhoz még a börtönbe is eljutott az Úrba vetett hitük „és minden szentekhez való" szeretetük (Ef 1:15–16) híre. Számukra a kereszténység nem csupán tantételek sora volt, hanem úgy érezték, hogy Isten új életre és élettel teli kapcsolatra hívta el őket. A hitnek cselekedetekben kell megnyilvánulnia. A hit szeretet által munkálkodik (Gal 5:6), és „a hit cselekedetek nélkül megholt" (Jak 2:20, 26).

Milyen kapcsolat van a „minden szentekhez való" szeretet és a „a hit cselekedetek nélkül megholt" gondolatok között? Milyen kapcsolatban áll a hit a szeretettel?

Az efézusiak hite élő hit volt. A hit azonban több, mint pusztán értelemmel elfogadni valamit. A hűség lelki képességét is magában foglalja, az efézusi gyülekezet pedig hűséges volt Krisztushoz. Jézusba vetett hitükből természetszerűen fakadt a „minden szentekhez való" szeretet (15. vers), legyenek azok származásukat illetően akár zsidók, akár pogányok.

A hit, remény és szeretet alapvető jellemzői a keresztény életének (1Kor 13:13; Kol 1:4–5). Bármennyire szigorúan ragaszkodunk hitelveinkhez, vagy kifogástalan istentiszteletünk és bizonyságtételünk, bármilyen hűségesen sáfárkodunk is, mégsem vagyunk keresztények, ha életünket nem az Isten és emberek iránti szeretet jellemzi. Vajon nem ezt parancsolta Jézus (Mt 22:37–39)? Lehetséges szeretni Istent, hogy közben nem szeretjük népét (lásd: 1Jn 4:20–21)?

Keresztényként hogyan fejezhetjük ki szeretetünket? Mivel tudnánk bizonyítani a következő napokban, hogy Krisztusba vetett hitünk őszinte?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2005. 4. negyedév

Efézusi levél – az emberi kapcsolatok evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: