Emberi kapcsolatok Efézusban

E HETI TANULMÁNYUNK: Ésaiás 14:12; Apostolok cselekedetei 26:9–19; Róma 1:7; 1Korinthus 1:3; Galata 1:11–17; Efézus 3:11–12; Kolossé 1:20–21; Jelenések 12:7

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban" (Ef 1:3).

Hála a gyülekezet közösségéért. Amint az elmúlt héten is említettük: Pál a harmadik misszióútja végéhez közeledve, amikor Jeruzsálem felé tartott, elmondta efézusi barátainak, hogy „nem látjátok többé az én orcámat" (ApCsel 20:25). Igaza is lett, hiszen hamarosan letartóztatták, majd bebörtönözték Rómában. A pogányok apostolának a misszió frontvonalától távolabb kerülve, a császár fogságában volt ideje visszaemlékezni életére (Ef 3:8).

A börtön magányában írta meg leveleit Filippi, Kolossé gyülekezetének valamint Filemonnak és az efézusi gyülekezetnek, miközben örömmel gondolt arra, milyen nagyszerű a Jézusban való közösség.

Az efézusi gyülekezetnek szóló levélben sem a tantételekkel, sem a társadalmi problémákkal nem foglalkozott, kizárólag a Krisztusban való közösség, az emberi kapcsolatok és az egység miatti örömét fejezte ki. Nagyszerűen megfogalmazta háláját, dicsőítette Istent mindazért, amit Krisztusban tett az egyház létrehozásával.

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Miért volt annyira biztos Pál abban, hogy Isten hívta el? Hogy határozhatnánk meg, ki az apostol? Mit jelent szentnek lenni? Mit jelent a Bibliában a béke fogalma? Mit értett Pál a Krisztusban kifejezés alatt?


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
2005. 4. negyedév

Efézusi levél – az emberi kapcsolatok evangéliuma

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: