Harmadik misszióútja során Pál betartotta efézusi barátainak tett ígéretét (ApCsel 18:21). Visszatért a híres városba, ahol azután közel három éven át hirdette Isten üzenetét, és igen erős gyülekezetet alapított. „Mindazok, akik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgatták az Úr Jézus igéjét" (ApCsel 19:10). Érdemes megfigyelnünk a zsidók és görögök kifejezést. Az efézusi gyülekezet vegyes közösség volt, ahol az egység és a jó kapcsolatok örömét élvezhették a tagok. Erről Pál többször is említést tesz a levélben.

Pál szolgálata a városban már az elején jól kezdődött: az igazság teljességével ismertette meg a gyülekezethez tartozó hívőket. Apollóshoz hasonlóan ezek az emberek is részesültek János keresztségében. Jézus keresztségét még nem ismerték, sőt még azt sem hallották, „hogy ha vagyon-é Szentlélek" (ApCsel 19:2). Pál pedig mint nagyszerű tanítójuk, csakhamar még több igazságot megvilágított előttük az efézusiak őszinte örömére.

Pál efézusi szolgálata azonban kiváltotta néhány ember ellenállását. Bármilyen kiváló igehirdető volt, mégsem tudott mindenkit meggyőzni. Hogyan fogadta az ellenállást az apostol? Vajon miért?

Némelyek ugyan ellenálltak, de mégis elmondhatjuk, hogy egész Ázsia tartományában zsidók és görögök egyaránt meghallották az Úr üzenetét. Több mint két éven át tanított és prédikált Pál Efézusban, Isten pedig „nem közönséges csodákat" tett általa (ApCsel 19:11).

Az apostol igehirdetésének és gyógyításainak eredménye teljesen lenyűgözte az embereket. Sokan hittek szavára, megvallották bűneiket, és elfordultak a mágiától meg a varázslástól. Az okkultizmusnak hátat fordító efézusiak hatalmas máglyát építettek, és elégettek mindenféle ördögi mesterséggel kapcsolatos könyvet, mai áron kifejezve több millió dollár értékben (ApCsel 19:18–19). A legfontosabb mégis az volt, hogy „az Úrnak igéje erősen nevekedik és hatalmat vesz" (20. vers). Miközben azonban „magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve" (17. vers), mások a város lakói közül attól tartottak, hogy „a nagy istenasszonynak, Dianának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága" (27. vers).

Olvassuk el ApCsel 19:18–19 verseit! Gondolkodjunk arról, mibe került ezeknek az embereknek, hogy elfogadták az új hitet! Fontoljuk meg, vajon nekünk mit kellene „máglyán elégetni"?