Apollós zsidó volt, aki egy görög istenről kapta a nevét. Milyen rejtett, mégis fontos üzenetre figyelhetünk fel itt (lásd még Dán 1:7)?

Mielőtt Pál elkezdett volna munkálkodni Efézusban, a gyülekezet már hallhatta Apollóst. A kiváló szónok a Római Birodalom második legfontosabb városából, Alekszandriából származott. A görög műveltség egyik fellegvárában tanult, a filozófia és a retorika terén jól képzett volt, emellett kitűnően ismerte a Szentírást is (ApCsel 18:24). De mit számít a kultúra meggyőződés nélkül? Mi haszna a meggyőződésnek, ha nem párosul a szenvedéllyel, amely másoknak is el akarja mondani azt, amiről ő már megbizonyosodott?

Olvassuk el az Apollósról szóló beszámolót ApCsel 18:24–28 verseiben! Mi lehet a magyarázata annak, hogy Apollós olyan kiválóan hirdette az evangéliumot?

Akvila és Priscilla hiányosságot talált Apollós beszédében, annak ellenére, hogy a szónok kiváló képességekkel rendelkezett. Látták, hogy „csak a János keresztségét tudja" (ApCsel 18:25), Jézus keresztségéről azonban nem hallott. Keresztelő János is állította, hogy a két keresztség között nagy különbség van: míg az egyik vízzel, a másik „Szentlélekkel és tűzzel" keresztel (Mt 3:11). Nem elég csak átesni a keresztségen, mert ez a szertartás önmagában nem üdvözíthet, csupán egy sokkal mélyebb és nagyszerűbb dolog szimbóluma. János beszélt a bűnbánatról is, ami azonban csak az első lépés. Az egész evangélium arra szólít, hogy térjünk meg, higgyünk Jézusban, halálában, feltámadásában, és változzunk át a Szentlélek keresztsége által. Erről azonban Apollós még nem hallott. Ezért történt, hogy „Akvila és Priscilla magok mellé vevék őt, nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát" (ApCsel 18:26).

Így tehát elmondhatjuk: az efézusi gyülekezetnek már a kezdet kezdetén része volt abban, hogy egy nagy tudós magyarázta közöttük az Írásokat, és éppen a gyülekezetben érett ez a nagy tudós Krisztus igaz tanítványává.

Apollós jó tulajdonságai közé tartozott, hogy kész volt elfogadni a tanítást és a helyreigazítást is. Miért olyan fontos minden kereszténynek ugyanez? Mikor fordult elő utoljára, hogy valaki fel akarta hívni a figyelmünket egy hiányosságunkra? Hogyan fogadtuk? Hogyan tanulhatjuk meg jobban fogadni a szükséges helyesbítést?