E HETI TANULMÁNYUNK: Apostolok cselekedetei 19; 20:17–38

„Ekképpen az Úrnak igéje erősen nevekedik, és hatalmat vesz vala" (ApCsel 19:20).

Az efézusi gyülekezet igen szerencsés volt, hiszen Pál apostol közöttük szolgált. El tudjuk képzelni, milyen lenne, ha Pál volna a gyülekezetünk lelkésze? Nagy kiváltságban részesültek az efézusiak.

Szükségük is volt Pálra a sok ellenség miatt, akik közül néhányan vérszomjas fenevadként támadtak rájuk (1Kor 15:32). Ennek fényében még érthetőbb, miért is alakult ki olyan szoros kapcsolat az apostol és az efézusi gyülekezet között. Nem csoda, hogy hosszan és sok fáradsággal munkálkodott közöttük, ám elégedetten távozhatott, hiszen bármelyik lelkész megirigyelhette volna eredményeit: „Nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát" (ApCsel 20:27).

A gyülekezettel kapcsolatban állt többek között Akvila és Priscilla, Apollós, Timóteus és János apostol is. Mindegyiküknek szerepe volt abban, hogy létrejött az első század egyik legkiválóbb gyülekezete.

Mit tanulhatunk, ha visszatekintünk az őskeresztény történelemnek erre a nagyszerű és tanulságos korszakára?

A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Milyen volt Efézus kulturális környezete Pál apostol idejében? Mi váltotta ki a Pál elleni támadások nagy részét? Mit tudunk Akviláról és Priscilláról? Mi volt Apollós erejének titka? Miről szólt Pál búcsúbeszéde, amit az efézusiaknak mondott el?