Vigyázzunk, nehogy éppen Jézus nevében végzett szolgálatunk váljék az Úrral való kapcsolatunk akadályává! Másokért végzett szolgálatunk középpontja és alapja Jézussal való kapcsolatunk legyen, különben több minden történhet: pl. önteltté válhatunk, azt gondolva, hogy jó cselekedeteinkkel teszünk valamit üdvösségünkért; érdemeket szerzünk, amelyekre tekintve Isten könnyebben elfogad.

Másik veszély, ha Jézus követőiként annyira lefoglal mások szolgálata, hogy nem marad időnk Jézusra. Ennek egyik klasszikus példája, amikor Jézus Márta otthonába látogatott. Márta sok szempontból példaadó. Hitte, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia (Jn 11:27). Hite nem ingott meg még akkor sem, amikor látszólag már nem volt remény (Jn 11:21–22), amikor azonban Jézus betániai otthonukba látogatott, éppen a szolgálat állt a Mesterrel való kapcsolata útjába.

Hogyan hatott Mártára és a Mesterrel való kapcsolatára az, hogy teljesen lekötötte a Jézusért végzett szolgálat (Lk 10:38–42)?

Márta aggódott. Az itt használt szó (a Károli fordításban: „szorgalmas vagy" az új protestáns fordításban: „mindenért aggódsz") erős kifejezés. Ugyanezt a szót találjuk Fil 4:6-ban is, ahol Pál arra inti a hívőket, hogy „semmi felől ne aggódjatok". 1Pt 5:7-ben ennek a szónak egy főnévi alakú változatát találjuk. Péter buzdítja a hívőket, hogy vessék az Úrra minden gondjukat, aggodalmukat. Márta pedig mintha ragaszkodna minden gondjához: ideges, zaklatott.

Mártáról azt olvashatjuk, hogy nyugtalan. Az itt használt görög ige (a Károli fordításban: „sokra igyekezel"; az új protestáns fordításban: „nyugtalankodsz") külsőleg is látható izgatottságot jelent. Nem csak a lelkében, de viselkedésében is izgatott volt. Szolgálni akart Jézusnak, ám nem azt tette, ami a legfontosabb lett volna, és ez ártott Jézussal való kapcsolatának. Ahelyett, hogy a lábához ülve hallgatta volna a Mestert, így korholta: „Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem" (Lk 10:40).

Hogyan kerülhetjük el a csapdát, hogy éppen a Jézus nevében végzett szolgálat váljon vele való kapcsolatunk gátjává? Miért nem szabad engednünk, hogy bármi akadályozza ezt a kapcsolatot, legyen az akár az Úr szolgálata?