Csak János apostol jegyzi fel ezt a történetet. Sem Máté, Márk, Lukács, sem Péter, sem Pál apostol nem tesz említést róla. Mégis, amint elolvassuk, rögtön kirajzolódik előttünk Jézus jelleme.
Az utolsó vacsora előtt történtekből mi bizonyítja: Jézus szolgálni akart, és nem azt várta, hogy neki szolgáljanak (Jn 13:1–15)?
A lábmosás szertartása lehetőség a keresztényeknek, hogy Jézus Krisztusba mint Megváltójukba és Urukba vetett hit által lelkileg megtisztuljanak. Jézus ezt mondta: „Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta" (Jn 13:10); és „ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám" (Jn 13:8).
A lábmosás azonban nem csak arra ad lehetőséget, hogy újra igent mondjunk Jézusnak, hanem ezáltal szolgálunk is. Jézus tökéletes példát adott a szolgálatra tanítványainak és nekünk. Joga lett volna karba tett kézzel ülni, és hagyni, hogy mások kiszolgálják, de Jézus megalázta magát. Nem élt a hírnév adta megtiszteltetéssel, hanem szolgaként cselekedett.
Idézzünk fel más eseteket is Jézus földi életéből, amelyek készséges szolgálatát mutatják! Mit tanulhatunk ezekből a szolgálatra való elhívásról?
Mk 1:32–34 ___________________________________________________
Lk 9:12–17 ____________________________________________________
Jn 2:1–12 _____________________________________________________
Jézus szóval és tettel egyaránt bizonyította, hogy szolgálni jött, nem pedig mások szolgálatát várni. A szolgálat életére hív, amikor azt kéri, hogy tagadjuk meg magunkat, vegyük fel keresztünket, és kövessük Őt.
Mikor történt utoljára, hogy – időt, pénzt nem sajnálva – minden tőlünk telhetőt megtettünk valakiért, aki nem tudta a segítséget viszonozni, tehát semmi hasznunk nem származott az egészből? Mit árul el rólunk az előző kérdésre adott válasz?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!