Kiváltság Istent szolgálni. Amikor az istentisztelet alatt gondolatban, énekben az Úrhoz fordulunk, csatlakozunk azokhoz a mennyei lényekhez, akik trónja körül állnak, és éjjel-nappal Őt imádják. Bármikor és bárhol imádhatjuk Istent magunkban is (lásd: 1Thessz 5:17). Egyéni, otthoni áhítatunk sok szempontból fontosabb, mint amikor a közösség részeként kapcsolódunk be az istentiszteletbe.
Vannak azonban különleges istentiszteleti alkalmak is, amelyek különböznek a mindennapi imaalkalmaktól. Az ószövetségi ünnepek során Isten népe elkülönített bizonyos alkalmakat az istentiszteletre és a hálaadásra (3Móz 23:4–44).
A zsidó ünnepeknél általánosabb ünnep a szombat, amit maga a Teremtő rendelt el minden gyermeke számára, legyenek akár zsidók, akár keresztények.
Olvassuk el 1Móz 2:1–4 verseit! Mi bizonyítja itt a hetedik nap, a szombat egyetemes jellegét? Mi utal arra, hogy nem csak egy szűk csoportnak, hanem az egész emberiségnek adta Isten?
______________________________________________________________________________________________________________________________
Olvassuk el Jel 14:6–7-et, majd válaszoljunk az alábbi kérdésekre!
1. Kihez kell eljutnia az örökkévaló evangélium üzenetének? Hogyan kapcsolódik válaszunk ahhoz, amit az imént olvastunk 1Móz 2:1–4 verseiben? _____________________________________________________
2. Kit illet meg imádatunk? _____________________________________
3. Hogyan értelmezhetjük az előző két válasz alapján az első angyal üzenetét Jelenések 14-ben? ______________________________________
Milyen alkalmat teremt Isten imádatára a szombat parancsa (2Móz 20:8–11)? Mitől különleges ez a nap? Hogyan használjuk ki ezt az alkalmat? Min kellene változtatnunk ahhoz, hogy a szombat áldásaiból a lehető legtöbbet nyerjük?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!